Imaoldal

„Zarándokként járt az emberek földjén, útját, mint mindenki, a sírban fejezte be, de legyőzte a halált, és szeretetből, teljesen új módon, megnyitotta a földet és azt szélesre tárta az Ég felé. Krisztus feltámadása, a Keresztség révén, a mi feltámadásunkká vált.

(XVI. Benedek pápa)

Íme, az igaz Istenembernek,
a világ Megváltójának
jelenlétében állok most.
Imádlak téged, Üdvözítőm,
igaz Isten és igaz ember,
szellem és lélek, test és vér!
Hiszem és vallom, hogy az előtt
a szent emberség előtt térdelek,
akit Szűz Mária méhében fogant,
szívén táplált, aki férfivá növekedvén
meghívta a tizenkettőt, csodákat tett,
a béke és bölcsesség igéit hirdette,
majd annak idején a világ
üdvösségéért a kereszten függött,
most pedig a mennyországban uralkodik.
Dicsérlek és áldalak, Uram,
És egészen neked adom magamat.
te vagy lelkem igaz tápláléka,
Te vagy az igazság, Krisztusom,
te vagy az engesztelés,
aki közöttünk lakozol,
ezért rád bízzuk magunkat,
és nem saját magunkra. Ámen.

    /John Henry Newman/

Jézus sorsa a mi sorsunk kell, hogy legyen. Élete a mi életünk, szenvedése a mi szenvedésünk, feltámadása a mi feltámadásunk. A diadal valamennyiünké. „A győzelem elnyelte a halált. Halál, hol a te győzelmed?! Halál, hol a te fullánkod?!” (1Kor 15,54b-55) „Miért keresitek az élőt a halottak között?” Miért próbáljátok pótcselekvésekben, olcsó praktikákban, holt ideákban fellelni a vágyott halhatatlanságot? Hiszen nincs ott: feltámadt! A halottak közül elsőszülöttként lépett át az új életbe, hogy mindenki, aki őt követi, odataláljon, céljához érjen: ahhoz a célhoz, amely eleve rendeltetett számunkra, amiért erre a földre születtünk, amiért van értelme élni, küzdeni, szenvedni és szeretni, mert a szeretet, amint az Énekek éneke írja, erősebb, mint a halál.

/Birtalan Balázs/

Ó, Krisztus, Jó Pásztor,
aki életedet adtad a nyájért,
te keresésére indultál
a hegyeken és a dombokon elkószált juhnak,
és megtaláltad.
Miután megtaláltad, azokra a vállakra vetted,
amelyek majd a keresztfát viselik,
és magaddal hordozva
visszavezetted a menny életébe.
Arra volt szükségünk, hogy Te, Isten,
felvedd testünket és meghalj,
hogy nekünk életet adj.
Veled együtt meghaltunk,
hogy megigazuljunk.
Veled együtt feltámadunk,
veled együtt meg is dicsőülünk!
Ámen.

/Nazianzoszi Szent Gergely/

Visszhangozzék a szívünkben az Úr édes és kötelességre is intő szava: „Ha valaki nekem akar szolgálni, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám. Ha valaki nekem szolgál, azt megdicsőíti az Atya” (Jn12,26). Nekünk is, vele egyesülve készeknek kell lennünk arra, hogy odaadjuk életünket testvéreinknek (1Jn 3,16), így válunk a béke apostolaivá, egy olyan öröm hírnökeivé, amely nem fél a fájdalomtól, a föltámadás örömének hírnökeivé.

/XVI. Benedek pápa/

A húsvéti Bárányt keresztények dicsérve áldják!
Krisztus, ártatlan Bárány:
vérének árán nyája bűneiért megengesztelte Atyját.
Benne élet és halál csodás nagy párharcra száll:
élet Ura a sírból felkél, és győztesen él.
Mária Magdolna, mondd, mit láttál utadon!
„Az élő Krisztusnak síját,
feltámadt Urunk nagy diadalmát,
angyalok jelenését, Urunk halotti leplét.
Feltámadt Krisztus, reménytek:
Galileába megy előttetek.”
Krisztus a halálból valóban feltámadt, tudjuk.
Győztes Király, könyörülj meg rajtunk!

/Húsvéti szekvencia/