Ingyenkonyhák Kárpátalján

„Éheztem és ennem adtatok”

A técsői és gyertyánligeti ingyenkonyha

Ahogy fejlődik a világ, úgy lesznek egyre nagyobbak a társadalmi különbségek. Nagyon magas a szegénységben élők száma. Tagadhatatlan, hogy ennek okozója maga az ember. A csak a jelenre, csak a személyes előrejutásra törekvők okozzák a nyomort és éhezést. De ennél is szörnyűbb, hogy gyerekek is éheznek. A gyermekkori éhezés pedig egész életre maradandó károsodást okozhat a szervezetben.

Sajnos Kárpátalján is számos bizonytalan sorsú éhező felnőtt és gyermek él egyik napról a másikra, meglehetősen rossz életkörülmények között. Egyházunk küldetésénél fogva több helyen is próbálja orvosolni ezt a jelenséget, enyhítve az éhezők szomorú sorsát. Ez alkalommal a técsői és a gyertyánligeti ingyenkonyha működéséről kérdeztük azok vezetőit.

A técsői ingyenkonyha tevékenységét idősebb Mikulyák László irányítja, aki a munkatársakkal együtt lassan egy évtizede működteti ezt a karitatív intézményt. Elsőként ő számol be munkájukról.

– Ki volt a megálmodója a técsői ingyenkonyhának?

– Annak idején a sokak által ismert Tihamér atya testvérének, Anikó nővérnek volt az ötlete, hogy létesítsünk ingyenkonyhát, ahol szegény sorsú gyermekek kapnának enni, valamint a fekvő betegeknek is el lehetne juttatni egy-egy ebédet. 1997-ben jött létre, és azóta is működik. Kezdetben 30 személyre főztünk, aztán 60-ra, jelenleg pedig 97 személy kap rendszeresen minden hétköznap ebédet a konyháról.

  – Kik azok, akik itt étkeznek?

– Az ingyenkonyhán gyerekek kapnak nap mint nap meleg ebédet, akik a helyi iskolákból jönnek ide órák után, illetve szünetekben. Eleinte csak a magyar iskolából jött gyerekeknek biztosítottuk a napi ebédet, de ma már az orosz és az ukrán iskolából is járnak hozzánk ebédelni. Emellett 25 fekvő betegnek szállítunk naponta meleg ebédet.

   – Hányan, illetve kik dolgoznak itt?

– A konyhán heten vannak, akik készítik az ebédet. Ők többnyire katolikus, templomba járó, rendszeresen szentségekhez járuló asszonyok, de vannak köztük ortodox és református vallásúak is. Ezenkívül a helyi karitász munkatársai is besegítenek az élelmiszer beszerzésében és az ebédek kihordásában a fekvő betegek számára. Ők 15-en vannak.

    – Miből tudják fedezni az ingyenkonyha költségeit?

– Mindezidáig jórészt különböző pályázatokból sikerült pénzt szereznünk a működtetésére, de egyre kevesebb pénz érkezik erre a célra, és sajnos egyre kevesebb a pályázati lehetőség is.

 – Egy meleg ebéden kívül – ami gondolom már önmagában is nagy segítség – kapnak-e még valamit az ide járó gyerekek?

– Igyekszünk velük megértetni, hogy elsősorban Istennek köszönhetik az ennivalót, ezért buzdítjuk őket arra, hogy étkezés előtt és utána mondjanak hálaadó imát az Úrnak. Ezenkívül, ha egy gyereken látjuk, hogy nagyon szegény, ellátjuk ruhával és lábbelivel is a karitász raktárából.

 – Mi volna a gyerekekkel és a betegekkel, ha nem kapnának itt rendszeresen enni?

– Igaz, hogy a városban működnek állami fenntartású szociális központok, de nem mindenki részesülhet támogatásukban, így sokan, akiken jelenleg mi segítünk, talán támogatás és kenyér nélkül maradnának.

* * *

    Gyertyánligeten is működik egy hasonló intézmény, bár sokkal kevesebb gyerek jár ide naponta ebédelni, mégis megrendítő, amiket Mácsek Szidónia, az ingyenkonyha vezetője mesélt az itteni nehéz sorsú gyerekekről. Őt a helybeliek csak Szidi néninek szólítják.

    – Itt, Gyertyánligeten hogyan indult az ingyenkonyha?

– Mészáros Domonkos atya, volt plébánosunk látta szükségesnek a szegény gyermekek segítését ilyen módon. 2001-ben a katolikus óvodával együtt indult ez a program, aminek keretében az óvoda konyhájában néhány adaggal többet főzött a szakácsnő, mint ahány gyerek volt, hogy az iskolásoknak is legyen mit enniük, akiket meghívtunk ide órák után ebédelni. Jelenleg 15 iskolás gyerek kap nálunk ebédet.

  – A szakácsnőn kívül kik segítik még ezt a munkát?

– Az óvoda gazdasági gondnoka végzi az élelmiszer beszerzését, én pedig igyekszem arról gondoskodni, hogy időben megszerezzem az anyagi támogatást egy-egy időszakra különböző alapítványoknál pályázva erre a célra.

 – Milyen gyerekek járnak ide ebédelni?

– Főleg többgyerekes és szegény családban élő iskoláskorú gyerekek, ukrán és magyar nemzetiségűek vegyesen, egyben azonban hasonlítanak: mindnyájan nagyon éhesek. Szívszorító azt látni, hogy sokszor milyen mohón látnak neki egy-egy ebédnek. Sajnos vannak olyanok, akiknek alkoholista szüleik egész nap nem adnak enni. Gyakran egy felnőttnél is többet esznek, mert ez az egyetlen alkalom napközben, amikor ételhez jutnak.

Az interjúkat készítette és szerkesztette:
Bunda Szabolcs