Interjú Popovics Pállal, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnökével

137

A magyar cserkészet 2013- ban ünnepelte századik születésnapját. Mivel a mai Kárpátalja területe is Magyarország része volt, így ezt mi is ünnepeljük. Igaz, 1944-ben itt is betiltották, de 1991-ben nálunk is újraéledt. A kárpátaljai cserkészet múltjáról és jelen helyzetéről beszélgettünk Popovics Pállal, a KáMCSSZ (Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség) elnökével.

– 1991-ben a Külföldi Magyar Cserkészszövetség segítségével indult el nálunk újra a magyar cserkészet. Egy vezetőképző tábor elvégzése után heten hét településen kezdtünk cserkészcsapatokat szervezni. A következő nyáron már 100 cserkésszel táboroztunk Huszton, a Tisza partján. Az évtized végéig folyamatosan alalkultak meg csapataink, a cserkészek száma pedig 800 körül mozgott. Sajnos a 2000-es évek első felében sok tényező miatt csökkenő pályára kerültünk. A legrosszabb időszakban összesen két csapat létezett, 150 taggal.

– Mi volt ennek az oka? Nem volt elég jelentkező?

– Gyerekek folyamatosan lettek volna – a gyerek mindig kapható a jóra, az izgalmas kalandra. A fő ok a vezetőhiány volt: a felnőtt vezetők és őrsvezetők hiánya. Tanulmányok vagy családalapítás miatt sok fiatal elköltözött, vagy áttelepült Magyarországra. Több csapat azért szűnt meg, mert nem volt felnőtt, aki vezesse. Az őrsvezetők pedig alighogy 14 évesen elkezdték a munkát, kilencedik osztály után sokszor ők is máshová kerültek tanulni.

– Hogyan tudtátok újra talpra állítani a cserkészetet?

– 2009-ben átszerveztük a cserkészszövetséget, s intenzívebb munkába fogtunk, aminek eredményeként most öt csapatunk van, s még kb. öt helyen folyik cserkészmunka, alakulófélben lévő csapatokkal. Kb. 300-350 fő most a létszámunk.
Komoly hangsúlyt fektetünk a vezetők felkutatására és képzésére. Új kezdeményezésünk – ami úgy néz ki, hatékony lesz –, hogy idén év elején felnőttek részére indítottunk vezetőképzőt, és ennek eredménye, hogy több új helyen kezdődött el a munka.

– Ezt a képzés olyan felnőttek számára szervezitek, akik gyerekként nem feltétlenül voltak cserkészek?

– Igen, s olyanoknak szánjuk, akiket akár mint pedagógust érdekli ez a gyereknevelési módszer, akár kedvtelésből szeretnének bekapcsolódni. A visszajelzések pozitívak voltak. Ezek az emberek már megállapodtak közösségeikben, így kisebb a veszély, mint a húszéves fiataloknál, hogy egyszer csak elköltöznek. Minden évben szeretnénk indítani ilyen képzést, s ezekre az emberekre alapozni az új csapatok létrehozását és vezetését.

– Mi a feladata a cserkészetnek, különösen itt, Kárpátalján?

Itthon tudja-e tartani az egyre nagyobb számban áttelepülő fiatalokat? – A cserkészet hármas célkitűzése az „Isten, haza és az embertárs szolgálata”.
Mindenhol, ahol komolyan veszik a cserkészetet, ennek a háromnak együtt van hangsúlyos szerepe. A cserkészet nem egyesület, hanem ifjúságnevelő szervezet, mely az alapértékeket játékos módon közvetíti a gyerekeknek. Sok különböző szervezet van, amelyik Istenhez szeretné közelebb vinni a gyerekeket – mi is ezt tesszük, de a magunk módján. Mi inkább a természetjárás, a közösségi élet, a kisközösségi rendszer, a cselekedve tanulás, a vezetői jó példa útján igyekszünk ezt elérni.

Az itthon-maradáshoz a cserkészet leginkább a jó kisközösségekkel járul hozzá. Ha egy fiatalnak van baráti közössége, ahol elfogadják és szeretik, és ahova ő is tartozni szeretne, az itthon tartó erő. Ebben szerintem a cserkészet nagyon sokat tud nyújtani.

A cserkészetnek a magyarság megtartásában is fontos szerepe van. A szórványban különösen is fontos, hogy vonzóvá tegyük a közösséget a gyerekeknek. Nálunk a beszéd, a foglalkozások nyelve kizárólag a magyar, sokat foglalkozunk a magyar értékekkel (népdal, mondák, történelem, rovásírás, stb.). A nálunk kapott magyar vonatkozású ismeretek, amiket játékosan még át is él (pl. egy tábor keretmeséjén belül), pozitív élményként maradnak meg a gyerekben, s ezzel is erősödik magyarságtudata.

– Milyen módon folyik a nevelés a cserkészetben?

– A cserkészet nagy előnye, hogy nem kötelező. Aki viszont ide akar tartozni, annak el kell fogadnia a játékszabályokat. Ez már magában pozitív nevelő eszköz: mindenki önszántából jön és tartja be az előírásokat, követelményeket. A másik a vezetők szerepe: a vezetés elsősorban példa. Nem azt mondom, hogy a cserkészvezetők sokkal jobbak, különbek másoknál, de igyekszünk úgy kiválogatni őket, hogy alkalmasak legyenek gyerekek vezetésére.

A gyerekek már az őrsvezetőjük példájára is odafigyelnek. Tehát ha egy tizennégy éves vezetőt elfogadnak, és jó barátként, jó vezetőként tekintenek rá, akkor igyekeznek olyanná válni, mint ő, és ha ő jó példát tud mutatni, akkor a jó példát akarják majd másolni.

Ugyanez van a felnőtt vezetőnél – vagyis személyes példákra alapuló nevelést igyekszünk megvalósítani.

Korosztályos őrseink vannak, ahol az őrsvezető mindig pár évvel idősebb náluk. Maga a közösség nevelő ereje is működik a cserkészetben, mert a közösségi szabályokat is el kell fogadni. Ott van a tíz cserkésztörvény, aminek a cserkészek szeretnének megfelelni, ott van a napi jócselekedet – ez nem írott szabály, hanem egy szokás, hogy minden cserkész igyekezzen naponta legalább egy jót cselekedni; ha mindenki naponta legalább egy jót tenne, a világ rögtön megváltozna.

– Ha valaki cserkész szeretne lenni, hogyan kezdje el? Miből áll egy „cserkészéletút?”

– Ha van a környezetében működő cserkészközösség, jelentkezzen a vezetőnél. Az újonc hetente rendszeresen jár az őrsi foglalkozásokra, emellett kirándulások, kézműves foglalkozások, egyéb programok is szoktak lenni, s meg kell tanulnia a cserkész-alapismereteket is. Tavasz végén, nyár elején a próbáztatáskor újoncaink játékos keretben vizsgát tesznek, és aki ezen megfelel, az cserkészfogadalmat tehet.

A vezetők figyelemmel kísérik a gyerekeket, az erre alkalmasakat őrsvezetőképző táborba küldik, s aztán rábízzák a csapat egyik őrsét. 18-20 éves kor után lehet felnőtt vezetőképzőbe, segédtisztképző táborba jelentkezni.

A tíz év alattiak kiscserkészek lehetnek. Nekik is hetente tartanak foglalkozást, csak ők mindent játékosabban tanulnak.

Ők tavasszal kiscserkész-tanyázásra mennek, de még nem sátorban, hanem kőépületben, ahol a próbaidőszak után kiscserkész-ígéretet tesznek.

– Milyen programokból áll az év?

– A heti foglalkozásokon kívül a jó őrsvezető egyéb programokkal is igyekszik összekovácsolni az őrsét: őrsi sétával, kirándulással, palacsintázással, vagy valamilyen jótékonysági tettel. Csapatszinten: az év megkoronázása a nyári csapattábor, de nagyon sok, minimum egy tucat évközi program is szokott lenni, amin az egész csapat részt vesz. Van pl. temetőtakarítás, kézműves foglalkozások adventben és húsvét előtt, csapatbálok, kirándulás… A szövetségi szintű programokon több csapat cserkészei vesznek részt. Vannak közös túrák, vezetőképzők, vetélkedők, regösprogramok, s a betlehemi láng központi szétosztásán is részt vesz minden csapat. Az egyik cserkésztörvény így szól: „a cserkész ahol tud, segít”, ezért igyekszünk a gyerekeknek olyan lehetőséget is mutatni, hogy pl. gyűjtést vagy valamilyen segítő akciót szervezhetnek, vagy segíthetnek valahol gyomlálni, kapálni, takarítani, vagy ételt kihordani – csapattól függ, hol mit tudnak megszervezni.

– A papokkal, lelkészekkel milyen a kapcsolatotok?

– Közös célokért dolgozunk, csak más eszközökkel. Az a jó, amikor az iskola, az egyházak és a cserkészek jól együtt tudnak működni, hiszen ugyanazokkal a gyerekekkel foglalkozunk. Vannak erre jó példák, s örülnénk, ha minden csapat környezetében így lenne.

– A cserkészetben találkozó felekezetek hogyan férnek meg egymással?

– Kárpátalján a cserkészet ökumenikus alapon működik, vallásilag az összes csapatunk vegyes. Azt várjuk el a gyerekektől, hogy saját felekezetük kötelezettségeit tartsák be. A cserkésztáborban mindig szervezünk szentmisét és istentiszteletet is, s ha – önhibánkon kívül – nem jön el az egyik lelkipásztor, akkor is tartunk lelki alkalmat a gyerekeknek.
A táborban reggel és este – a zászló fel- és levonásánál – imádkozunk.
A cserkészkedő gyerekeket arra ösztönözzük, hogy vegyenek részt felekezetük hittanoktatásán. Működésünk tehát ökumenikus, és a vezetők a gyakorlatban is teljes harmóniában dolgoznak együtt.

– Idén volt százéves a magyar cserkészet. Hogyan ünnepeltek, és hogyan kapcsolódtak be a kárpátaljaiak?

– A közös ünneplésnek volt néhány nagyobb eseménye, mint pl. Ócsán a Nemzeti Nagytábor, ahol négyezren vettek részt minden kontinensről, ahol magyarok élnek, és ahol magyar cserkészet létezik. Tavaly december 28-án a Parlamentben volt egy összmagyar ünnepség, ahol a Magyar Cserkészszövetség megalakulásának 100. évfordulóját ünnepeltük. Nyáron a nagyszabású Jubileumi Tiszai Tutajtúrával emlékeztünk a száz évvel ezelőtti Vági Tutajtúrára, 12 ország 181 magyar cserkészének részvételével.

– Mit szeretnek a gyerekek a cserkészetben?

– Erről őket kellene megkérdezni. Amit felnőtt fejjel látok, hogy kapnak egy jó őrsi közösséget, csapatközösséget, ahol kevésbé jönnek elő a társadalmi konfliktusok, nem éleződnek ki annyira az anyagi, felekezeti vagy nemzetiségi különbségek. Vidámságot kapnak, sok programot, kalandot és élményt, s a nem cserkész társaiknak is feltűnik, hogy ezek folyamatosan mesélnek, játszanak, rengeteg éneket tudnak… Mi pedig ezeken keresztül próbáljuk őket a jóra nevelni, értéket közvetíteni nekik. S úgy tapasztalom, sok cserkészünk aztán felnőttként is megállja a helyét az életben.

– Ha valaki cserkész szeretne lenni, mennyi pénzkiadásra számítson?

– A cserkészkedés nem kerül külön pénzbe. A heti foglalkozásokért nem kell fizetni. Ha kirándulni megyünk, a busz- vagy vonatjegyet természetesen ki kell fizetni. Ha táborozni megyünk, be kell fizetni a tábordíjat, hiszen ennivalót kell vásárolni, programokat kell szervezni nekik. Azt az elvet követjük, hogy a gyereket már kiskorában arra szoktassuk, hogy semmi nincs ingyen, minden mögött valakinek a munkája van. Pl. az adventi kézműves program díja az, hogy mindenki hoz otthonról valami ajándékot, amit odaadunk pl. a kórházmissziónak. A cserkészetben nagyon komoly elv az önkéntesség elve. A cserkészvezetők nem kapnak sem fizetést, sem egyéb anyagi juttatást a munkájukért. Mindenki a saját szabadidejében, és sokszor a saját költségén végzi ezt a nevelői munkát, így foglalkozik a gyerekekkel. Addig cserkészet a cserkészet, amíg ilyen alapokon nyugszik.

Az interjút készítette:
Pápai Zsuzsanna

A cserkészetről további képeket a www.cserkesz.com.ua honlapcímen