Jézus Szíve búcsú Benében

2009. június 19-én tartotta búcsúját a benei Jézus Szíve-plébániatemplom. Az idei búcsú kicsit más volt, mint a többi, hisz ebben az esztendőben ünnepli templomunk fennállásának 75. évfordulóját. Az alapkő megáldására 1934. július 22-én került sor. Néhány hónap múlva – hála sok áldozatos munkának és a még több imának – 1934. november 11-én már fel is szentelte Méltóságos és Főtisztelendő Szvoboda Ferenc ungvári apostoli kormányzó úr. Ezekkel a gondolatokkal emlékeztette a múltra a híveket és a kedves vendégeket Németh Sándor benei plébániai kormányzó a szentmise előtt. Megemlékezett továbbá templomunk első plébánosáról, Galambos Józsefről, akit 1942- ben neveztek ki a plébániai rangra emelt templom élére. Ő volt a falu első helyben lakó plébánosa. Sajnos ezt a szovjet rendszer később lehetetlenné tette. Csak a múlt év végén, december 24-én lett újra Benének helyben lakó papja. Németh Sándor atya azt is elmondta, hogy Benében Jézus Szentséges Szívének az ünnepe nemcsak azért van az Úr napjának nyolcada utáni pénteken, mert ezt kérte Jézus Alacoque Szent Margit Máriától. A benei hívek ugyanis 1944 októberének utolsó vasárnapján fogadalmat tettek: ha az Úr Isten minden nagyobb megrázkódtatás nélkül átsegíti őket a háború borzalmain, akkor az ünnepet nem vasárnap, hanem a napján, Jézus Szent Szíve ünnepén tartják meg. A plébános atya szeretettel köszöntötte a kedves meghívott vendégeket: Bacskai József főkonzul urat és Juhos Lóránt konzul urat, valamint a távolról érkezett zarándokokat és a benei híveket is.

Ezután kezdetét vette az ünnepi szentmise, melynek főcelebránsa Ruszki Gábor fehérgyarmati plébános volt. Koncelebrált még Jaczkó József kaszonyi plébániai kormányzó, Hrabár Tamás parochus, Bohán Béla beregszászi plébános, György Alfréd kamilliánus szerzetes, valamint Kurzakov Elek szőlősi görög katolikus segédlelkész. A szentmise prédkációját Ruszki Gábor atyától hallottuk, aki aktuális gondolatokat vetett fel, melyek gyakran foglalkoztatják korunk hívő és nem hívő emberét egyaránt. „Miért engedi meg Isten a rosszat? Miért nem gátolja meg, hogy a természeti csapások, háborúk következményeként azok is szenvedjenek, akik ártatlanok, elesettek, kicsiny gyermekek vagy csecsemők? Hisz ők nem követtek el oly súlyos bűnt, hogy szenvedniük kelljen azért a sok gonoszságért, amit mások elkövetnek. Erre a kérdésre kereste a választ egy riporternő, aki megkérdezett egy hitoktatót.

A hitoktató szerint azért, mert csak egy dolgot mondunk neki folyamatosan: „Távozz az életünkből, Isten!”

Napjaink rohanó társadalmában kitiltják az iskolákból az imádságot, azzal az indokkal: annyi felekezet van, imádkozzon mindenki otthon, hagyjuk el a Biblia olvasását, a hitoktatást, ne beszéljünk arról a Szentírásról, ami azt tanítja, legyetek jók és szeressétek egymást, de ne csak barátaitokat, hanem ellenségeiteket is; senki ne szóljon abba bele, hogy mit tesz az ember a szabad idejében, csak az a fontos, hogy jól dolgozzon… Az nem baj, hogy a televízión és a világhálón keresztül olyan dolgok jutnak el az emberekhez, amelyek reklámozzák az öngyilkosságot, az erőszakot, az emberi élet semmibe vételét. S ha mi száműztük Istent az életünkből, nem kell az ima, nem kell a Szentírás, nem tiszteljük az emberi életet, akkor ne csodálkozzunk azon, ha Isten félreáll.

És akkor a kérdésre, hogy miért engedi meg Isten a rosszat, a válasz: „Ki mint vet, úgy arat.” Mert Isten ki van tiltva az iskolákból, az utcáról és az életből. Ha akarunk, tehetünk ez ellen azáltal, hogy betartjuk az isteni törvényeket. Hisz harccal lehet háborút nyerni, de békét csak szeretettel lehet teremteni. Merjünk szeretni és szeretetet adni úgy, hogy nem várunk érte semmit cserébe.

Egy búcsú az egyházközségre irányítja a figyelmet, arra, hogy egy közösség vagyunk. Igyekezzünk megtisztult lélekkel a szeretetet szolgálni, azt a szeretetet, amely mer adni. Aki másokért akar élni, az merje önmagát föláldozni. Minél több sebet kap a szív, annál nagyobb szeretetre képes.” Ruszki Gábor plébános úr szavai valóban szíven találták az egybegyűlteket. Az ünnepi szentmise a Jézus Szíve litániával, szentségi áldással és a himnuszok eléneklésével ért véget.

Az idei Jézus Szíve búcsú valóban a szívhez szólt, s mindenki meríthetett belőle.

Varga Erzsébet