KATOLIKUS ÓVODA NAGYSZŐLŐSÖN

Május l-jén Nagyszőlősön Majnek Antal püspök úr felszentelte a Szent József nevét viselő római katolikus óvodát. Az események hátteréről, az új katolikus gyermekintézményről Papp Tihamért, a Ferences Misszió vezetőjét, nagyszőlősi plébánost kérdeztük.

– Hogyan jött létre az óvoda?
– Mielőtt az óvoda létrejöttéről esne szó, fontosnak tartom tisztázni katolikus egyházunk szerepét és törekvéseit. – Alapvetően hűek akarunk maradni Jézus Krisztus szándékához és küldetéséhez. Ő az örömhírrel, Isten szeretetéből az emberi méltóság győzelmének a jó hírével küldte apostolait: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15) A jó hír továbbadása szolgálat, s maga Jézus is szolgálni akart. „Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak.” „Aki közületek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok.” (Mt. 23,11)
A jó hír: a rosszal, a bűnnel, a halállal szemben a jónak, a szentnek, az életnek a győzelme. Mi csak megbízottak vagyunk e győzelem továbbadására. Ezért nem a saját önkényünkre van bízva a továbbítás, hanem kapott küldetés, amelyről elszámolással tartozunk. – Ezért az Egyház minden időben, mindenütt, s minden korosztálynak tartozik az örömhír hatékony továbbadásával: az élet kezdetétől a földi élet befejeztéig.
Egyik oldalról tehát ez indokolja az óvodaindítás szándékát, s keresnünk kell az ifjúság nevelésének további lehetőségeit.
Másrészt országunk jelen helyzetében egyre kevésbé képes ellátni a gyermekek óvodai nevelését anyagi erők hiánya miatt. Sorra zárnak be az óvodák, s így a kisgyermekes szülők sokszor nehéz helyzetben vannak. Szolgálni, segíteni, bátorítást adni szeretnénk a családoknak, hogy vállalják s megfelelő módon nevelni tudják gyermekeiket.
– Milyen a városi vezetőség hozzáállása?
– Éppen a közismert gazdasági okok okoznak súlyos gondot a városi vezetőségnek a gyermekek nevelésének, oktatásának megfelelő szintű biztosításában. Egyrészt tehát ez indokolja, hogy gyors és jóindulatú választ kaptunk óvodaalapítási kérésünkre. Másrészt, ami a pozitív döntést alapvetően meghatározta: római katolikus egyházunk eddigi szerepvállalása városunk, járásunk s Kárpátalja életében. Az egyházközségünk által létrehozott Szociális Karitatív Központ nyelvre, fajra, felekezetre való tekintet nélkül igyekszik segítséget nyújtani a szociálisan nehéz helyzetben élő emberek számára. Ebben az Istentől teremtett emberi méltóság alapvető tisztelete rejlik, s a megosztás és ellenségeskedés helyett a megbékélést, egymás kölcsönös megbecsülését építi. Ennek elfogadását fejezi ki az a jogi döntés, hogy az óvodát a Szociális Karitatív Központ tulajdonába adták át, kifejezve ezzel az ott folyó szolgálat értékelését.
Az épületek és a terület birtokbavétele azonban nemcsak megtiszteltetés, hanem igen komoly feladat és tehertétel. Az épületek – a korábbi karbantartás hiányai miatt – igen rossz állapotban voltak. Olyan feladat előtt álltunk, amelyet saját erőnkből semmiképpen sem vállalhattunk. Viszont erősen hittünk abban, hogy ha ez az Úrtól kapott feladat, akkor számíthatunk, számítanunk kell gondviselésére. S valóban így történt. Legfontosabb, hogy olyan emberek tették magukévá az ötletet s kötelezték el magukat ennek az ügynek, akik minden áldozatra készek voltak. Biztos vagyok abban, hogy az Úr gyújtotta lángra szívüket, s ő adott nekik erőt sok-sok nehézség legyőzésére. Ő is lesz jutalmuk! S természetes, hogy néhány ember bátor elszántsága sok emberre átragad, s lesz az úgy a közösség ügye. Hiszem és tapasztalom, hogy a feladatok érlelik emberi szívünket nagylelkűségre és egyre nagyszerűbb szolgálatra – Isten tervei. Nagyon sok ember és közösség nagylelkűségére leltünk, akik mellénk álltak, s velünk örültek minden lépés megtételének, így juthattunk el kb. egyéves nagyon kemény munka által oda, hogy az óvodát 1998. május l-jén megnyithattuk.
– Mitől katolikus egy óvoda?
– Elsősorban szellemétől, amit hordoz, s melynek ott kell lennie minden résztvevője szívében, akár felnőtt dolgozó, nevelő, akár gyermek, akit nevelnek vagy a gyermekek családjai, akik a háttért jelentik. Nem szabad, hogy bárki is kényszerből, s nem meggyőződésből, belső igényből vállalja a katolicitás, a krisztusi szellem és hit megélését. Akkor lesz jó szellemű a közösség, ha belső szabadság és öröm kíséri minden résztvevő életét és szolgálatát. Márpedig van-e fontosabb a gyermekek egészséges növekedésében és nevelésében, mint ez az örömteli és Krisztusra alapozott belső szabadság?
S ezzel már kimondtam, hogy a gyere kekkel foglalkozó nevelőknek Krisztusra építő, szakmailag is jól képzett, gyermekszerető embereknek kell lenniük. Fontos a lelki és szakmai továbbképzés, s a hasonló szellemű intézményekkel való kapcsolattartás, tapasztalatcsere.
Az óvodába való felvétel feltételei ugyanebből fakadnak. Nem végezhetünk kettős nevelést. Ha a szülők otthon a családban nem katolikus szellemben nevelik gyermekeiket, nem biztosítják az alapot, akkor az óvoda munkája sem lehet hatékony. Fontos a bizalomteli együttműködés!
– A mostani gazdasági helyzetben nagy „bátorság” kell egy intézmény létrehozásához…
– Valóban. De ez a „bátorság” a hit bátorsága, vagyis a bizalom. Ahogy az elején megfogalmaztam, ha nem az Úr ügyének tekintjük elvezetni az ifjúságot az örömhírhez, s az Isten szeretetében és szeretetére nevelni őket, akkor a jelenlegi körülmények között felelőtlen vakmerőség lenne egy ilyen intézmény elindítása, éppúgy, mint a családban több gyermek elfogadása. De Isten nem felelőtlen játékos. Parancsát és elvárását azért adja, hogy életünket kibontakoztassa, s a szeretet közösségét felépítse. Eszmények, ideálok és nagy feladatok nélkül emberi méltóságunkról kellene lemondanunk. Emberi életünk szépségét és boldogságát nem a problémanélküliség, hanem a nagyszerű feladatok adják. Éppen az ilyen feladatok ébresztik föl emberi összetartozásunkat, s építik emberi közösségünket, amelynek eddig is csodálatosan szép megnyilvánulásait tapasztaltuk.
– Kap -e az óvoda állami támogatást?
– A jelen helyzetben állami támogatást a működéshez, fenntartáshoz nem kapunk.
– Milyenek a kilátások, milyen nehézségekkel szembesülnek?
– Ha hitben kezdtük, csak hittel folytathatjuk! – Kilátásunk az emberek által működő isteni Gondviselés, amely nem kényeztet, de a legpontosabb óraműnél is pontosabban biztosítja, amire valóban szükségünk van. Isten családja nagy család, ahol a kicsi is fontos, és éppen az adja a megbízhatóságot.
Így a nehézségek is könnyen meghatározhatók. A nehézségek mi vagyunk. A hitünk nehézségei, a készségünk hiánya az együttműködésre Isten szeretetével. Itt is megtapasztalható Jézus ígérete: „Keressétek előbb Isten országát, a többit megkapjátok!” Igazi problémák tehát csak abból fakadnak, ha nincs elég hitünk, amellyel szolgálunk, s nincs elég szeretetünk, hogy egymást elfogadva egymás terhét viseljük.
– További tervek?
– Eddig sem mi terveztünk. Isten „fantáziája” sokkal merészebb a miénknél. Arra törekszünk, hogy hűségesen válaszoljunk a „körülmények” által fölkínált lehetőségekre. Felelősek vagyunk Isten szeretetének sorsáért, amelyet hivatásunk továbbadni, az emberek szívéhez eljuttatni. A sikerekben és az elért eredményekben éppúgy Isten országát keressük, mint az akadályokban és problémákban, amelyekkel meg kell küzdenünk. Társadalmunk vezetői bátorítottak a megkezdett út folytatására. Egyre sürgetőbb, hogy a felnövekvő ifjúságot az evangélium szellemében kísérjük tovább. Ennek távlatait már nem elég helyi szinten tervezgetni, hanem egész Kárpátalja egyházának szemszögéből, sőt figyelemmel kísérve és kapcsolatot építve a testvéregyházak hasonló szolgálataival, törekvéseivel. De a hiteles út kijelölését, konkrét lépéseit – bármily furcsán hangzik – Istentől várjuk: „Hiszen nélkülem semmit sem tehettek!” – mondja Jézus. Az Ő áldását kérjük minden szolgálatunkra!

tj