Kiszolgáltatottan…

Így az adventi idő és a karácsony közeledtével egyre gyakrabban jut eszembe a kis Jézus Szent Józseffel és Szűzanyával ott a betlehemi istállóban, állatokkal körülvéve, pásztorokat fogadva. Szép és megható jelenet! Mégsem tudom figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy azon az estén a Betlehemben lakó emberek közül senki sem akarta befogadni a szállást kereső názáretieket. Senki sem várta, senki sem szerette, hanem elutasította őket. Leginkább a kiszolgáltatottság szó illik kényelmesnek nem nevezhető helyzetükre.

Szűz Mária és Szent József való- színűleg készültek a gyermek születé- sére, szerették volna, ha kényelmes kö- rülmények között jön a világra, de – mint tudjuk –, nem terveik szerint alakultak a dolgok. Így hát nem maradt más, mint hogy vállalják a kiszolgáltatottságot, a védtelenséget.

Vagy lett volna más lehetőségük is? Úgy gondolom, hogy ha akarják, tehettek volna többet azért, hogy kényelemben és biztonságban legyenek. Például Szent József erőszakosabban követelhette volna a szállást, fenyegetőzhetett volna, esetleg kis hazugsággal fűszerezhette volna beszédét … Hiszen szü- lésről van szó, ami oly fontos esemény egy család életében! De ő nem akarta MINDENÁRON kiharcolni a kiszolgáltatottság nélküli helyzeteket. Ő inkább vállalta a védtelenséget, de kerülte a bűnt.

A mai kor embere hadilábon áll a kiszolgáltatottsággal. Egyre jobban kerüli, menekül előle, ami tulajdonképpen egészséges és emberi dolog. Csak az a baj, hogy sokszor MINDENÁRON teszi.

Miért is igyekeznek sokan egyre több pénzt, biztosabb egzisztenciát, több hatalmat szerezni? Nem éppen azért, hogy egyre kevésbé legyenek kiszolgáltatott helyzetben? A maguk urai akarnak lenni. Mindig kiszámíthatóan élni, senkitől és semmitől nem függni, minden váratlan és kellemetlen meglepetést kiküszöbölni. A ma embere mindent megtesz, hogy független maradjon még a természettől és az időjárástól is.

Az emberek már egyre kevésbé szeretnének egymástól függni, nem szívesen köteleződnek el, mert ez is egyfajta kiszolgáltatottsággal jár. A jóléti társadalmakban sajnos még családon belül is mindenki igyekszik függetlenedni a másiktól: külön szobája, televíziója, szá- mítógépe, tabletje, autója van a családtagoknak. És ezt a függetlenedést még a szeretet köntösébe is bújtatják, mondván: férjem, feleségem, gyerekem is megérdemel egy külön autót, televíziót, számítógépet, szobát…

Mindennek az a következménye, hogy az Istentől való függést is kizárják az életükből. Aki a maga ura szeretne lenni, hol fér el az életében az igazi Úr, az Isten?

Érdekes, hogy a „nagy” emberek, azaz a szentek, akik valóban Isten kö- zelében igyekeztek élni, nem menekültek a kiszolgáltatottságtól, a függéstől, hanem ellenkezőleg: keresték azokat a helyzeteket, amikor másokra vagy a kö- rülményekre, de nevezhetjük nevén is – a Gondviselésre bízhatták magukat. Ilyen volt Teréz anya, Assisi Szent Ferenc, Pio atya és sokan mások.

A kiszolgáltatott élet vállalásá- nak legjobb példája maga Jézus, „aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember.

Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2, 6-11).

Őnála minden pillanat, minden élethelyzet erről az önként vállalt másokra utaltságról szólt. Hiszen a kiszolgáltatottság az, amikor valakinek több jogosultsága lenne, mint amennyit éppen használ. Jézusnak, az Isten Fiának, aki a világot teremtette, mindenhez a legeslegtöbb jogosultsága van. Mégis lemondott minderről, hozzánk költözött, és velünk lakott. Ő volt az, aki a legtöbb jogosultságáról mondott le.

Akkor tehát keresnünk kell a kiszolgáltatottságot az életünkben, hogy kedvesek legyünk az Isten előtt? Nem kell keresni, de nem is szabad MINDEN- ÁRON, azaz bűnt, szeretetlenséget elkövetve kerülni azt. Isten ad elegendő olyan helyzetet az életben, amikor átélhetjük a kiszolgáltatottságot. Ez lehet egy betegség, vagy egy munkatárs, családtag viselkedése, egy háborús idő- szak nehézségei, nehéz anyagi helyzet stb. A probléma megoldásáért küzdve, ne féljünk a kiszolgáltatottságtól, még akkor sem, ha ezáltal még inkább sebezhetővé válunk.

Az elkövetkező egy hónapban figyeljük meg, hogy életünkben hol van jelen a kiszolgáltatottság? Önként vállaltuk-e vagy sem? Tehetünk-e ellene valamit?

Bűn-e, amit teszünk ellene? Szükséges-e szabadulni ebből a kiszolgáltatott helyzetből? Észrevesszük-e a Gondviselés működését ebben a helyzetben?

Nézzünk körül: van-e valaki, akit kiszolgáltatott helyzetben látunk? Van-e valaki, akit mi sodortunk kiszolgáltatottságba? Tudunk-e rajta segíteni? Ha igen, hogyan?

Vigyük ezeket a személyeket és a magunk kéréseit a kiszolgáltatott kis Jé- zushoz! Tegyük elé és kérjük, hogy legyen velünk azokban a pillanatokban, amikor nehéz elviselni a védtelenséget.

Kérjük, hogy ne csak ahhoz adjon erőt, hogy elviseljük a nehéz pillanatokat, hanem hogy örömmel viseljük el azokat. Kérjük a Szentcsaládot, hogy a kiszolgáltatott helyzetek ellenére is méltó módon készülhessünk Karácsonyra, és majd együtt, őszinte örömmel ünnepelhessük Megváltónk születését.

Bundáné Fehér Rita