Kórházmissziós találkozó

856

Kárpátalján sajnos gyermekek százai kezdik életüket kórházban, szüleiktől elhagyatva, a kórházak gyermekosztályain. Sokan közülük betegség miatt jutnak ilyen sorsra, de vannak, akik szüleik hanyagsága miatt. A rossz kórházi körülmények miatt akár húsz gyermek is össze van zsúfolva, és a beosztott egykét ügyeletes nem tud kellőképpen foglalkozni a kis betegekkel, akik ebben az inger- és szeretetszegény környezetben sem testileg, sem lelkileg nem fejlődnek megfelelőképpen.

Ezért több oktatási intézmény diákjai hetente néhány alkalommal ellátogatnak a kórházak gyermekosztályain fekvő kicsikhez, és részt vesznek gondozásukban. A diákok amellett, hogy tisztába rakják, megetetik a kicsiket és foglalkoznak velük, adományokat is szoktak gyűjteni. Ez a szép hagyomány már több mint tíz éve létezik. Minden évben rendeznek találkozót is, melyen az önkéntesek megosztják egymással tapasztalataikat és tanácsokat adnak egymásnak. Ebben az évben is sikerült megszervezni egy háromnapos találkozót a festői szépségű Szinyák nevű faluban. A római katolikus egyház lelkigyakorlatos házában szállásoltak el minket. Az idei találkozóra többek között a Péterfalvi Református Líceumból és a Munkácsi Humánpedagógiai Kollégiumból is jöttünk.

A szervezők maguk is meglepődtek azon, hogy nem csak lányok, hanem fiúk is jelen voltak a találkozón. Megismerkedtünk több, betegeket gondozó szervezettel, és egy kirándulásra is elmehettünk, ahol megnézhettük Szinyák hegyekkel, erdőségekkel és folyókkal körbevett csodálatos helyeit. Az utolsó nap római katolikus misével végződött a szabadban, ami után hazaindultunk.

Bár elég kevés volt a három nap, mégis sok maradandó élményben részesültünk. Amit itt kaptunk, remélem, hasznosítani tudjuk majd a kórházmis.- szióban.

„A gyerekek olyanok, mint az angyalok (…). Mert mi más lenne az angyal, ha nem Isten gyermeke?” (Jaroslaw Iwaszkiewicz) – Mi Isten gyermekeiként akarjuk segíteni azokat a gyermekeket, akik csak szeretetre vágynak.

 Rajka Ramóna,
a Munkácsi Humánpedagógiai Kollégium 2. z. oszt. diákja

 

Előző cikkKözös Út
Következő cikk„Kedves óvodánk, itt a búcsúnap”