A „Család és Élet” egyesület három éve foglalkozik a családok védelmével Kárpátalján. Felvilágosítással, krízisbe került várandós nők gondozásával is foglalkoznak, de különös hangsúlyt fektetnek az abortuszon átesett nők lelki rehabilitációjára. Képviselőjükkel, Popovicsné Palojtay Mártával beszélgetünk.
– A „Család és élet” egyesület évek óta próbál segíteni azoknak a nőknek, akik magukra maradtak az abortusz utáni lelki fájdalmukkal. Mi indította erre Önöket?
– Az, hogy szenvednek. Sokszor még évtizedek múlva is. Ráadásul azt hiszik, hogy ezzel egyedül vannak, pedig naponta találkoznak másokkal, akik ugyanúgy szenvednek a lelkük mélyén, csak ugyanolyan jól titkolják. Amikor eljönnek hozzánk, sokan kimondják: „Eljöttem, mert így nem lehet élni!” Pedig kívülről nem is látszik rajtuk semmi. Az abortusz utáni szindróma sokkal gyakoribb, mint gondolnánk.
– Mik a „tünetei” az abortusz utáni szindrómának?
– Gyakori az önvád, a bűntudat, a csökkent önértékelés, az üresség érzése, különböző félelmek, az abortusz-téma kerülése, de nem ritkák az alvászavarok, a depresszió, a gyógyszerekbe és az alkoholba menekülés. Van, akinél előfordulnak a babával kapcsolatos visszatérő álmok is. Sokszor megromlik a társkapcsolat, a szexuális élet.
– Milyen formában próbálnak segíteni?
– Évente néhány alkalommal rendezünk egy hosszú hétvégés, háromnapos lelkigyakorlatot egy nagyon szép, csendes üdülőhelyen. Egyszerre legfeljebb 12-en jöhetnek, hogy a személyes odafigyelés megmaradjon. Úgy láttuk, hogy ez alatt a három nap alatt akkora átalakulás történik, hogy a sok félelemmel és fájdalommal érkező résztvevők nagy békével és örömmel mennek haza.
– A lelkigyakorlatoknak a „Ne félj, én nem ítéllek el” címet adták.
– Igen, ez egy evangéliumi részlet, amikor Jézushoz viszik a házasságtörő asszonyt, és Ő ezzel a mondattal emeli fel. Ugyanígy, az ítélkezésnek még csak a gondolata sem merül fel ezeken a lelkigyakorlatokon. Minden résztvevő hasonló cipőben jár, egymást segítik a gyógyulás útján. Persze nem kötelező megszólalni, de mindenkit meghallgatunk.
– Sokan mondták el, hogy ezen a lelkigyakorlaton belülről meggyógyultak. Ez hogyan történik?
– Jézus az, aki gyógyít. A Vele való találkozásban felismeri az ember, hogy minden hibája, bűne ellenére szerethető, és így lehetséges a kiengesztelődés nem csak Istennel, hanem saját magunkkal is. Persze még sok minden más is történik, de ez hadd maradjon meglepetés.
– Sokan azt mondják, hogy ők is túlestek abortuszon, akár többön is, még sincs semmi bajuk.
– Mi úgy látjuk, hogy szinte mindenkinél van következmény. Csak sokaknak sikerül ezt a „csomagot” jó mélyre eltemetni a szívükben, de aztán egy-egy nehezebb élethelyzet – akár évtizedek múlva – felszínre hozhatja ezt az elfelejteni akart emléket. Vagy olyan is van, hogy az illető maga sem azonosítja be, mitől ideges, depressziós – a háttérben pedig a feldolgozatlan abortusz-élmény áll.
– A társadalom mekkora része érintett?
– A komolyabb statisztikák szerint Kárpátalján (és a volt szovjet területeken szinte mindenhol) a nők 90 százalékának volt már abortusza. Ez pedig nem csak a nőt érinti, hanem az ő családját is, a megszületett gyerekekre is sajnos nagyon sokszor negatívan hat az anya feldolgozatlan abortusza. És ne felejtsük el, hogy annak a gyereknek mindig volt egy apja is! Voltak már a lelkigyakorlatunkon férfiak is…
– Vallási szervezetről van szó vagy civil egyesületről?
– Független, civil egyesület vagyunk, de a munkatársaink nagyobb részt római katolikusok. Majnek Antal püspök atya támogatásával és áldásával működünk. A lelkigyakorlaton is van katolikus szentmise és (nagyon megértő, empatikus) pap. Ettől függetlenül a résztvevők bármilyen vallásúak lehetnek, ha ez nem zavarja őket. Bőven voltak már görög katolikus és pravoszláv vallású résztvevőink is. Ugyanígy nyitottak vagyunk mind a magyar, mind az ukrán közösség felé – minden két nyelven hangzik el.
– Ha valaki szeretne „gyógyulni”, hol jelentkezhet?
– Van ukrán és magyar nyelven hívható telefonszámunk illetve e-mail címünk. Személyes találkozásra is lehetőség van Munkácson. Teljes titoktartást biztosítunk (és egyébként a lelkigyakorlaton is erre kötelezünk minden résztvevőt), éppen ezért még a helyszínt és az időpontot sem hirdetjük meg nyilvánosan, nehogy kitalálható legyen, hogy az illető nálunk járt. Nemsokára újra lesz ilyen hétvége. Nagy szeretettel várunk minden érintettet!
Telefon magyarul: 096-7800-826,
099-2411-872 (Márta),
ukránul: 050-1717131(Vira)
E-mail: nem.itellek.el@gmail.com;
turbota.ab@gmail.com
Marika
Nehezen szántam rá magam a lelkigyakorlatra, de most már örülök, hogy nem hallgattam a kísértőre és elmentem. Azt gondoltam, hogy bennem ez a dolog olyan mélyre van elásva, hogy ezzel már nem érdemes foglalkozni. De vis.- szanézve kiderült, hogy ez a lelki seb nincs is olyan mélyen eltemetve, amen.- nyire én azt gondoltam, és sajnos akármilyen körülmény kihozhatja belőlem, és kitörik, mint a vulkán, és nem tudok vele mit kezdeni.
Úgy gondoltam, erről én soha senkivel nem fogok beszélni és soha senkinek nem mondom el. De – Istennek hála – eljutottam a lelkigyakorlatra. Utána nagyon felszabadult lettem. Isten begyógyított bennem egy mély lelki sebet, amiről most már könnyen tudok beszélni. De nem csak hogy tudok, hanem úgy érzem, hogy ez fontos és kell is róla beszélnem. Ha tudomást szerzek arról, hogy valaki abortuszt készül elkövetni, most már nem tudok hallgatni, mindenféleképpen meg szeretném akadályozni, és elmondom neki, hogy ez nekem milyen szenvedést okozott. Én mindenkit arra buzdítok, hogy ha lehetséges, vegyen részt egy ilyen lelkigyakorlaton. Felszabadít és boldoggá tesz.
Elvira
Amikor elmentem a lelkigyakorlatra, nem volt értelme az életemnek. Éhes volt a lelkem. Ott, ez alatt a három nap alatt találkoztam Istennel, az Ő szeretetével. Meggyógyult a seb, amit évek óta hordoztam. Olyan, mintha egy igazgyöngyöt találtam volna. Rátaláltam Istenre. Mély lelki békét, gyógyulást kaptam. Most már van miért élnem, és egyre inkább kinyílik előttem a világ.