Szeretek vagy félek?

Vannak olyan emberek, akik hitelesek, és vannak, akik nem, pedig látszólag ugyanazt teszik. Viszont az egyik szeretetből cselekszik, a másik félelemből. Aki félelemből cselekszik, az is tehet számtalan jó dolgot, sőt, meg is lesz érte jutalma, de a minőség nem ugyanaz. Ha félelemből teszi valaki a jót, akkor még van mit tanulnia a szeretetről. Figyeljünk meg néhány helyzetet, hogy jobban lássuk, miről van szó. Példaként vegyünk két nőt: Magdit és Juditot, akik ugyanazt teszik egész nap, mindketten csupa jó dolgot tesznek, de nem egyformán.

1. Mindketten szentmisével kezdik a napot, igyekeznek minden nap ott lenni. De nézzük meg, mi indítja őket erre: Magdi: Elmegyek szentmisére, hogy találkozhassak az Istennel, hogy minél jobban megismerhessem őt és megtanuljam Tőle, hogyan kell odaajándékoznom és szétosztanom magam másoknak. Elmegyek, mert annyira hálás vagyok az Ő szeretetéért, hogy legalább ezt a csekély áldozatomat vigyem elé. (Átéli, hogy Isten az Úr, hálás Neki.)

Judit: Elmegyek misére, bár nincs túl sok kedvem hozzá, de hát muszáj, mert még történik valami rossz, megver az Isten, ha kihagyom a mai napot. (Fél Istentől, de ez nem istenfélelem, hanem hamis istenkép.)

2. Szentmise után megtudják, hogy egyik ismerősük kórházban van. Elhatározzák, hogy meglátogatják:

Magdi: Elmegyek, megnézem, hogy van szegénykém, biztosan egyedül érzi magát, talán nem is etetik jól. Legalább elpanaszolhatja valakinek fájdalmait. Megkérdezem, mire lenne szüksége. (Beleéli magát a másik helyzetébe, szeret.) Judit: Elmegyek, megnézem, hogy van. Biztosan jó szemmel néz majd rám, meg hát sose lehet tudni, mikor kire lesz szükségem. És mit szólnak a rokonai, ha meg se látogatom. Indulok is, viszek neki egy kis gyümölcsöt, nehogy azt higgye, hogy fösvény vagyok. (Fél, hogy figyelmetlenségért figyelmetlenséget kap majd a jövőben, kiszámítja, miért is lenne fontos a látogatás.)

3. Ezután ebédet főztek. Éppen ebédelnek férjükkel, amikor észrevesznek a salátatálban egy zöld színű paradicsomdarabot. Magdi: Jaj, ezt inkább kiveszem a tálból, nehogy a férjem megegye, mert megfájdulhat a hasa az éretlen zöldségtől. (Figyelmes, a másikra gondol.)

Judit: Jaj, ezt inkább kiveszem, nehogy a férjem azt hig.- gye, hogy nem jó salátát készítettem. (Fél a kritikától.) 4. Délután meg akarják látogatni lányukat, akinek egy hetes gyermeke van:

Magdi: Felhívom a lányomat és megkérdezem, hogy tudok- e segíteni valamiben. Talán nincs ideje felmosogatni vagy éppen csak le akar pihenni egy kicsit, hiszen most még sokat kell pihennie. (Tapintatos, úgy akar segíteni, hogy a másiknak jó legyen.)

Judit: Elmegyek a lányomhoz, ki tudja, hogy vannak ott. És ha nem képes megfüröszteni a gyereket, meg a múltkor is olyan furán szoptatta. És talán náluk is alszom, hiszen kell, hogy legyen valaki a háznál. Megfőzöm az ebédet, kitakarítok, hiszen mindig olyan rendetlenség van náluk. Ezek a mai fiatalok olyan felelőtlenek. (Bizalmatlan, gőgös, fél, hogy elveszti a hatalmat a lánya fölött.)

A példákból láthatjuk, hogy a két nő cselekedetei azonosak, ám a gondolataik eltérnek egymástól, más cél vezérli őket. Magdi mindig a másikat teszi a középpontba, Judit pedig mindig maga körül forog.

Gondoljuk át, hogy a mi életünkben milyen cél vezérel bennünket. Ha felismertük, hogy néha félelemből cselekszünk, az már jó. Hiszen akkor van baj, ha fel sem ismertük a rosszat. Ajánljuk ezeket a helyzeteket Istennek, és kérjük, hogy segítsen bennünket az igazi szeretet útján. Mert nem mindegy, hogy önzetlenek vagyunk-e vagy önzők.
Nem mindegy, hogy azonnal várjuk-e a jutalmat, vagy nem is gondolunk rá.
Nem mindegy, hogy farizeusok vagyunk-e vagy krisztusiak.

Bundáné Fehér Rita