Lelki délután Aknaszlatinán

November 18-án lelki délutánra gyűjtöttük össze kollégáimmal a Szent Anna óvodába járó gyerekek szüleit.
Igen nehezen ment a készülődés, illetve inkább a rábeszélés – nem győztük mondogatni, hogy milyen fontos ebben a rohanó világban a lelki táplálék is.
Előadónak Szentesi Csaba atyát hívtuk, egy debreceni görög katolikus papot, aki már nem először látogatott el hozzánk.
Délután három órakor plébánosunk, Butsy Lajos atya köszöntötte az egybegyűlteket, majd elkezdte előadását, amelyben arra kérte a hallgatóságot, tegyék fel maguknak a kérdést: elégé ismerem-e önmagamat? Tömegember vagyok-e? És a jelenlévőket meg szerette volna győzni arról, hogy nem az a fontos, az emberek mit gondolnak rólunk, hanem az, hogy milyenek vagyunk Isten szemében.
Csaba atya gitáros énekekkel fűszerezte mondanivalóját.
A második előadásban elmondta, milyen fontos a pozitív gondolkodás, és érdekes kis történetekkel tette színesebbé az estét.
Este 19 órakor még tartottak a kiscsoportos beszélgetések. Közös vacsorával ért véget a felejthetetlen nap, és az asztalon ott párolgott a hagyományos gombás töltött káposzta is.
Mikor hazaértem, sokáig azon töprengtem, ez a 38 ember vajon milyen élményekkel ment haza. Meglepő volt számomra, hogy másnap többen is felhívtak telefonon, és azt kérték, hogy gyakrabban rendezzünk ilyen délutánt. Arra a kérdésre, hogy mi fogta meg őt leginkább a lelki nap alatt, egyik óvónőnk, Mónika Csaba atyát idézte: nem mi vagyunk életünk főszereplői, hanem a Jóisten, mi csak életünk rendezői vagyunk…