A Felső-Tiszavidék plébániái közül ötnek az ellátását bízta rám Antal atya: Huszt, Visk, Bustyaháza, Técső, Kerekhegy. Ezeken a helyeken működött ő maga is 1989-től 1995 végéig. Tőle vette át részben, majd teljesen Ber-nardin atya, akit szeptemberben váltottam fel.
Igazán hálás vidék ez, nemcsak azért, mert elődeim gondosan megszervezett, élő egyházközségeket adtak át, hanem azért is, mert a hívek úgy fogadtak, mint egyet a ferencesek közül.
Gyorsan belezökkentem az itteni kerékvágásba. A napi feladatok adottak: jegyesoktatás, hittanórák, temetések (Huszt), gyóntatás, szentmise, stb. Örülök, ha időben el tudom osztani és végezni a teendőimet. Jó munkatársaim vannak, akiket elődeimtől örököltem, s akik nélkül mozdulni sem tudnék. Gondolok itt elsősorban a hitoktatásra és a karitász munkára.
A nagyszőlősi kis csapat jól érzi magát, legalábbis én megtaláltam és megtalálom a testvéri közösségben a helyemet. Persze az állandó utazások, programok csak a kora reggeli és a késő esti találkozásokat, közös imákat engedik. Gyakran vannak vendégeink, ünnepeink; ilyenkor tágabb körben zajlanak a beszélgetések.
A közelmúlt eseményei közül kiemelkedő volt fr.Jakab és fr.József látogatása. Számomra fontos volt József atya háromnapos kisegítése az ünnepek előtt. Nagyhét elején fr.Milán járt a vidékemen, és belekóstolt a lelkipásztor örömeibe. Neki is köszönhetően a hívek fel tudtak készülni a Húsvétra. Fr. Árpád a Szent Háromnap alatt volt a segítségemre. így mindenütt meg tudtuk ünnepelni mindhárom napon Krisztus Urunk halálát és föltámadását.
Egyik testvérem gyakori mondását idézve köszöntöm az olvasót: „Ó, mesebeli Ukrajna!”, ahol ferencesnek lenni jó.
fr. Hidász Ferenc
© Új Hajtás - Egyházmegyei Hatóság, Munkács 2006-2024.
Minden jog fenntartva!