A kétezredik év közeledtével úgy tűnik számomra, hogy egyre jobban szorongat minket a kiszolgáltatottság kínos érzése. Különböző ismert és rejtőzködő hatalmak manipulálnak, és úgy érezzük: nincs lehetőségünk és nincs erőnk sem ezekkel szembeszállni. Játékszerei lettünk befolyásolhatatlan gazdasági törvényeknek, politikai nagyhatalmaknak, pártérdekeknek vagy éppen azoknak a szánandó törpéknek, akik óriásnak gondolják magukat. Ez a szövevényes és áttekinthetetlen hatalmi rendszer, amely itt, Ukrajnában és Kárpátalján van, félelemmel tölti el az embert, és sokszor megalkuvó engedelmességre kényszeríti. E hatalmak malomkövei között nemcsak idegrendszerünk, de életünk is felőrlődhet, és lázadozva, vívódva kérdezhetjük: HOL VAN ISTEN HATALMA?
Nyissuk ki a Szentírást! Miként vélekedtek az első keresztények? A Néró önkényétől rettegő római egyházközség is ezt kérdezte. Szent Pál apostol válasza meghökkentő: „Isten hatalma az evangéliumban, szeretetének örömhírében van.” (Róm 1,16)
Jézus szíve ünnepén erre a hatalomra gondolunk.
Van hatalma tehát az Istennek, saját Fia, csakhogy az másféle hatalom, amely nem félelmekkel, hanem örömmel tölt el. Ebben az örömben átélhetjük Isten szeretetének biztonságát, védettségét, azt a békességet, ami minden értelmet felülmúl. (Fii 4,7)
Az evangélium hatalma – másféle hatalom. Nem hadosztályokban mutatkozik meg, nem a pénz uralmának megnyilvánulása, nem szellemi fölény, és nem is a Rt. és a TV-csatornák birtoklásán múlik.
Ez a hatalom Jézus kezében van, aki Isten szeretetét juttatta diadalra: betegek gyógyultak, bűnösök nyertek bocsánatot – új életet kezdhettek, kételkedők hitre jutottak, magányosok testvérre találtak, haldoklók lelkében reménység született.
Jézus egész személyét (Isteni és emberi természetét) hirdeti és dicsőíti az evangélium, és ez a hatalom ma is érvényre jut és diadalmaskodik. Másféle hatalom ez. Nem kényszerít térdre, nem követel behódolást, hanem szabad döntést, HITet bizalmat vár. Az evangélium az Atya, a Fiú és a Szentlélek közösségének szeretetét hirdeti.
Minket is a hitnek erre a szabad vállalására, döntésre hív mindennap, hogy megszabaduljunk a kiszolgáltatottság félelmétől és szeretetének oltalmában, örömében éljünk.
R Gy.
Munkács