A napokban emlékeztünk meg arról, hogy száz évvel ezelőtt, 1899. május 11-én született Kassán Salkaházi Sára szociális testvér, aki 1944. december 27-én vértanúhalált halt eszméiért és az üldözötteket mentő áldozatos tevékenységéért: a nyilasok agyonlőtték a Duna partján, miközben Sára nővér térdre hullva, égre emelt tekintettel imádkozott.
Május 11-én, kedden este hat órakor Paskai László bíboros prímás, esztergom-budapesti érsek emlékező szentmisét mutatott be a budapesti Szent István-bazilikában.
Paskai bíboros homíliájában kiemelte: Sára nővér életében a Szentlélek működése világosan megmutatkozott. Az egykori orsolyita diáklány rendkívül ígéretes újságírói, írói pálya előtt állt, amikor Isten hívásának engedelmeskedve 1929-ben belépett a Szociális Testvérek Társaságába. Első fogadalmát 1930. pünkösdjén tette le. Ettől kezdve a társaság egyik legtevékenyebb tagja. Örökfogadalmát 1940. április 28-án tette le. Jelszavául Ézsaiás próféta Isten hívására adott feleletét választotta: íme, itt vagyok, küldj engem, Alleluja!” Arra gondolva, hogy a Szociális Testvérek Társaságának németellenessége, kiállása az üldözöttek mellett mennyi veszéllyel jár, fölajánlást tett, amit meg is fogalmazott: halálát – minden fájdalmával együtt – váltságul felajánlja szerzetestestvéreinek az életéért, cserébe ‘ „arra az esetre, ha egyházüldözés vagy a társaság és tagjainak üldöztetése következne be.” Azért könyörgött, hogy társai kíméltessenek meg a fenyegetésektől, a megkínzásoktól.
A bíboros prímás kiemelte: „Salkaházi Sára élete példa az Istennek való feltétlen fölajánlásra és föláldozásra, a keresztény élet hősiességére.” A magyar katolikus egyházfő azt is elmondta, hogy Sára nővér boldoggá avatási eljárását a Szociális Testvérek Társasága elindította, ügye a Szentté Avatási Kongregáció előtt van.
Magyar Kurír