Gyerekkorom óta szeretem olvasgatni a szentek életét. Mindig is igyekeztem olyan példaképeket találni, akiknek útja járható volna számomra is. Már akkor, gyerekként észrevettem, hogy a szentek általában papok, szerzetesek, szerzetesnővérek vagy szüzek. A házasság valahogy nem volt népszerű életforma a szentek között, illetve, aki házas volt, az nem vált szentté. Volt néhány ellenpélda is, de valahogy úgy tűnt, vagy úgy írták le, mintha az ő életükben a házasság nem lett volna fontos. Ők is gyakran szerzetesrendhez szegődtek, miután férjeik (feleségeik) meghaltak. A szentek életében gyakran az volt kihangsúlyozva, hogy „kényszerítették a házasságra”, „házasságban is szűzként élt” stb. „Hát akkor apáca leszek én is”, gondoltam magamban akkoriban. Na, de jött a kamaszkor, a szerelem, később a házasság, gyerekek. Hát akkor hogyan tovább? Hogyan legyek olyan anya, olyan feleség, hogy az Isten elégedett legyen velem?
Hála Istennek, az utóbbi időben változott a helyzet. XVI. Benedek pápa mondja: „Hirdessük újból a családi élet szépségét és értékét… Hívjunk életre új energiákat a társadalom és az Egyház e semmivel nem helyettesíthető alapsejtje számára.” Boldoggá avattak két házaspárt (Quattrocchi és Martin), Batthyányi- Strattmann Lászlót, Mollané Beretta Giannát. Ezek az emberek mind családapák, családanyák, hétköznapi „szürke” emberek, akik mosogatás, pesztrálás, család eltartása közben váltak szentté. Jó, hogy olvashatunk róluk. Olyanok számomra ezek az apák és anyák, mint a fény a sötétségben. Reményt adnak nekem arra, hogy házasságban is lehet Isten akaratát buzgón követni és üdvözülni.
Kerestem azt a vonást, amelyik közös ezeknél a szenteknél és amelyek megkülönböztetik őket a többi embertől. A következőket tudom kiemelni: imádság, gyakori szentáldozás, tanúságtétel, hűség, szolgálat, szegényekkel való szolidaritás, gyermekek vállalása, a gyermekek vezetése az emberi és keresztény erények felé.
Hogyan lehet mindezt megvalósítani egy mai rohanó világban? Először is meg kell állnunk egy kicsit. Lassítani kell. Manapság divat a gyorsaság: gyors étterem, gyors tanulás, gyors internet, gyors vonat, gyors élet, gyors üdvözülés. Minél többet, minél kevesebb idő alatt. Dr. Freund Tamás agykutató mondja, hogy az agyunk nem tud annyi információt befogadni, amennyit mi szeretnénk belegyömöszölni a nagy habzsolásban és rohanásban. Ez folyamatos kudarcélményhez vezet és emiatt rohamosan terjednek a pszichiátriai betegségek is.
Kell, hogy legyen időnk leülni, enni, aludni, imádkozni, szeretni. A lassúságnak az az értelme, hogy megértsük annak az értelmét, amit éppen csinálunk. Ha sietve szolgálunk, sietve imádkozunk, siettetjük a gyerekeinket, akkor nem fér bele a szeretet. Az csak egy teljesítmény lesz, amit véghezvittünk és fellélegeztünk. A szentséget nem lehet sietve elérni. Mindennap újra és újra el kell kezdeni szentnek lenni. Ha sietünk, figyelmetlenek, türelmetlenek, feledékenyek és idegesek vagyunk. Ha lassítunk, talán az időnket betölti az odafigyelés, az empátia, a szeretet és nem lesz időnk a bűnre. Elvira nővér, aki Medjugorjéban drogosokkal foglalkozik, azt mondja, hogy a drogosok többnyire jómódú családokból jönnek, ahol a szülők igyekeztek mindent megadni a gyerekeknek, kivéve az idejüket. Szánjunk több időt Istenre, házastársunkra, gyerekeinkre, felebarátunkra és minden mást megkapunk Istentől. És közben még szentekké is válunk.
B. Fehér Rita