Miért és hogyan várjuk a karácsonyt?

Mindannyian várjuk a Karácsonyt, ám nem mindegy, hogy miért várjuk. Az ünnep lényege – Jézus Krisztus születése.

Az ember – esendő természetéből kifolyólag – felbontotta a Teremtővel való szövetséget. Isten azonban sosem mondott le az emberről, hanem kereste őt, újabb és újabb esélyt adott neki, mígnem végül saját Fiát küldte el a világ megváltására.

Az emberiség várja a Messiást. Ennek a várakozásnak a szelleme átjárja az egész Ószövetséget. Izajás próféta ekképpen jövendöl a Megváltóról. „Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodá- latos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme (Iz. 9, 5).

Az sem mindegy, hogyan várjuk a Karácsonyt. Az advent a böjt, a bűnbánat és az ima időszaka. Milyen böjt tetszik az Istennek? Izajás próféta írja: „Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod” (Iz. 58, 9-10). Mi is arra vágyunk, hogy Karácsonykor felragyogjon világosságunk, ezért fontos, hogy helyesen várakozzunk. A böjt, a bűnbánat és az ima nem az önkínzás eszközei, hanem annak záloga, hogy lelki szemeink megtisztuljanak, hiszen csak így láthatjuk meg Jézusban a valóságos ember mellett a való- ságos Istent. Akik annak idején bűnbánatot tartottak Keresztelő Jánosnál és Istennek tetsző életet éltek, meglátták Jézusban az Isten Fiát. Akik viszont nem tértek meg és nem voltak nyitottak Isten üzeneteire, csak egy önjelölt Messiást láttak benne.

Mit kell tennünk ahhoz, hogy teljes valójában lássuk Jézust? Először is irgalmasságot kell gyakorolnunk, főképp most, midőn kezdetét vette az irgalmasság éve.

Isten végtelenül irgalmas hozzánk, ezért nekünk sem szabad megkeményítenünk szívünket embertársainkkal szemben. Ahogyan Isten megbocsátja bűneinket, nekünk is meg kell bocsátanunk az ellenünk vétőknek, attól függetlenül, hogy megérdemlik-e vagy sem.

Az irgalmasság évén kívül ez Szent Márton éve is, aki minden szenvedő emberben Jézust látta. Máté evangéliumában olvassuk: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt. 25, 40). Jézus arról beszél, hogy mindazt, amit az éhezőért, a szomjazóért, a ruhátlanért, az idegenért, a betegért és a börtönben lévőért teszünk, érte tesszük. Az adventi várakozás egyik alapfeltétele tehát, hogy meglássuk és megsegítsük a bajban lévő felebarátunkat, akár jócselekedettel, akár egy kedves szóval, vagy az ima által.

Gyakran mondjuk, hogy karácsony a béke ünnepe, ám csak akkor tudjuk ekként megélni, ha a bűnbánat által kibékülünk Istennel. Mindazonáltal nem tudunk kibé- külni Istennel, ha közben haragban vagyunk felebarátunkkal. Meg kell bocsátanunk. Ha pedig mi vétettünk valaki ellen, bocsánatot kell kérnünk és törekednünk kell arra, hogy valami jót tegyünk azzal a személlyel, ellensúlyozván az ellene elkövetett bűnünket. Ha nem tudunk jót tenni azon testvérünkkel, akinek vétkünkkel kárt okoztunk, bárki mással jót tehetünk, aki igényli.

Az egész emberiség története voltaképp egy adventi várakozás. Az Ószövetségben a Messiásra való várásról olvasunk, ami Jézus eljövetelével be is teljesedett. Tudjuk, hogy Krisztus királyként másodszor is eljön a végítélet napján, de – noha sok hamis próféta állítja, hogy ismeri ama napot – nem tudjuk, mikor következik be. Minden ember számára halálakor jön el a világvége, de nem szabad halálunkig halogatnunk a Jézussal való találkozást. Jézus már most találkozni akar velünk, és ennek rengeteg módját kínálja. Találkozhatunk vele a szentgyónásban, a szentáldozásban, egy szenvedő embertársunkban, a felebaráti szeretetben és minden alkalommal, amikor az Ő nevében vagyunk együtt.

Egyházmegyénk minden hívének áldott karácsonyi ünnepeket kívánok! Imádkozom és mindenkit imára buzdítok azért, hogy az ünnepek elmúltával is minél több ember keresse a Jézussal való találkozást. Ajándékozzon meg a Jóisten minden testvért békével és szeretettel, amelyet továbbadnak egymásnak!

Pogány István ungvári plébános, általános helynök