Mit jelent számodra a feltámadás?

Gyakran összefutunk az utcán olyan emberekkel, akik kérdőívet szeretnének kitöltetni velünk. Ehhez néhány kérdésre kell válaszolnunk. Válaszaink rávilágítanak arra, milyen tudatosan és mélyen ismerjük és értjük meg azt a dolgot, amelyről kérdeznek minket. Most, Urunk feltámadásának ünnepén, a húsvéti időszak kezdetén ezt az alapvető kérdést szeretném feltenni: Mit jelent számodra a feltámadás?

Ahány ember, annyi válasz létezik. Mindenkinek megvan a saját elképzelése ezzel kapcsolatban, ezért nehéz lenne egy rövid cikkben leírni, hogyan élik meg az emberek ezt az ünnepet. Engedjék meg, hogy bemutassak néhány választ, amelyeket az emberektől hallottam lelkipásztori szolgálatom során.

Sok asszony elmondása szerint ez az ünnep mindenekelőtt azt jelenti, hogy szép pászkát készítsenek. Jó minőségű liszt szükséges hozzá, friss tojás, és csak egy irányba, jobb felé szabad gyúrni… És miközben megkel, csendben és melegben kell tartani, ne adj Isten, hogy huzat érje…

A gyerekek és a fiatalok számára a húsvét ünneplése mindenekelőtt szépen feldíszített kosarat jelent, benne égő gyertyával. Nem szabad, hogy elaludjon a gyertya, mert ez rossz jel, akkor valami rossz történhet…

A férfiak leggyakrabban húsvét ünnepén „mennek templomba”, mert, ahogy mondják, ők csak akkor járnak oda. Azonban kevesen mennek be közülük valóban a templomba, mert nagy tömeg szokott lenni, és egy kis templomba nem fér be mindenki. Ilyenkor a templom mellett állva, a szentmise alatt barátaikkal szórakoznak, némelyikük elszív egy cigarettát, és vannak olyanok is, akik a kávézóban várják a pászkaszentelést jelző csengőszót; akkor odaviszik a kosarat, hogy a szenteltvíz ráhulljon a pászkára és az ünnepi eledelre…

Sokat tudnék még erről írni, de röviden szeretném megjegyezni, sokszor milyen felszínesen tekintik az emberek ennek az ünnepnek a lényegét. Egyetértenek velem?

Most térjünk át a húsvéti ünnep valódi lényegének teljesebb megértésére. Jézus mondja: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet: aki hisz Bennem, még ha meghal is, élni fog” (Jn 11,25). És Ő, Jézus Krisztus kell, hogy a mi életünk Célja legyen, és a mi ünneplésünk célja is, mert az ünnep az életünk része. Ezért az első helyre Őt kell helyeznünk, és nem a pászkát, a tojást, a gyertyát, vagy valami mást, ami elzárja Őt tőlünk. A legnagyobb akadály a bűn, amely a lelki halálhoz vezet minket.

A bűn bibliai értelemben halált jelent. Amikor bűnt követünk el, akkor meghalunk Istennek, Jézus Krisztusnak, az Egyház közösségének. Elkezdünk vegetálni, vagyis nem éljük az élet teljességét. Napról napra elveszítjük életerőnket, hitünket, reményünket, szeretetünket, és megjelenik bennünk a csüggedés, az apátia és a harag. Ördögi körbe kerülünk, amelyből nem látunk kiutat. Lelkileg meghalunk, van, aki fizikailag is.

Mit tegyünk?

Fel kell támadnunk Krisztussal együtt, mert Ő „a Feltámadás és az Élet”: „aki hisz Bennem, még ha meghal is, élni fog” (Jn 11,25). Ez az alapvető igazság, hogy Őt kell az első helyre helyeznünk. Ő, aki elsősorban a szentségekben van jelen közöttünk, visszaadja nekünk az élet teljességét. Ezért az Anyaszentegyház bátorít minket parancsolataiban: legalább évente egyszer gyónjunk (az egyház második parancsa) és legalább évente egyszer, a húsvéti időszakban, áldozzunk (az egyház harmadik parancsa). A katekizmusban (az egyház tanításának gyűjteményében) azonban nincs pászkáról, tojásról, gyertyáról szóló parancs…

Le kell vonnunk saját következtetéseinket. Gyóntam-e és áldoztam-e a húsvéti ünnepeken?

Ennek a rövid cikknek a végén teljes szívemből kívánom mindenkinek, hogy élje át Krisztus feltámadását. A bűnbánat szentsége segítsen nekünk visszatérni a lelki halálból a Krisztussal való életre, és a húsvéti szentáldozás legyen személyes FELTÁMADÁSUNK!

Antoni Zięba SDS
szolyvai plébános, püspöki helynök