Ne féljetek!

1567

A karácsonyi olvasmányokban található Izajásnak az az idézete, amely számomra sokatmondó: „A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát.”
A sötétségről nekem – meg talán másoknak is – a félelem jut eszembe.
Amikor az Úr angyala megjelenik Máriának, majd Józsefnek és a pásztoroknak, ezt mondja: „Ne félj!,, vagy „Ne féljetek!” Vajon ők mitől féltek?
1984-ben, 10 évesen, gyermeki ésszel kezdtem hallani a sötétségről, a félelemről és mindezt felfogni.
1984 karácsonyára édesapám és a szomszédunk elkészítették számomra a rég megígért ajándékot.
Ekkor még javában uralkodott a sötétség, ami nem volt más, mint a kommunizmus. A kommunizmus jelentette a félelmet. Az emberek nem szólalhattak meg a saját maguk érdekében sem, mert hiszen a munkahelyükbe, esetleg a pénzükbe került volna, durvább dolgokról nem is beszélve. Édesapám a nekem elkészített ajándék által próbálta, úgymond, elűzni a saját félelmét. Ez az ajándék egy betlehem volt, ami még mindig megvan odahaza. Ezzel a betlehemmel indultam volna én a cimboráimmal a falu népét megtisztelni. A cimboráim csődöt mondtak. A szülők nem engedték őket. Érthető dolog miatt. Féltek ők is.
Így hát a bátyáimmal indultunk el a saját félelmünket leküzdeni.
Hogy számomra akkor mi is jelentette a félelmet? Hát a részegek az utcákon, a tanárok, akik munkahelyük érdekében besúgóként is működtek, s nem utolsósorban a rendőrök, akik elkobozhatták volna a betlehememet.
A megjövendölt világosság 1989-ben jött el hozzánk, amikor újra megnyílhattak a templomok.
Visszaemlékezve ezekre a nehéz időkre máig eszemben van az a karácsonyi ének, amit még a sötétségben énekeltünk:

„Ne féljetek, pásztorok, örömet hirdetni.
Mert már nektek született, akit jövendöltetek,
egy szűznek méhében, szűzön szült vérével.
Megváltó Istenség.”

Mi vagyunk ezek a pásztorok!
Nekünk kell ezt az ünnepet teljessé tenni!
A családok szívébe Krisztus születése által fényt árasztani!
A mai embernek félelmében segíteni!
Ennek a mi családunknak a fényessége kell, hogy mindannyiunkat elvezessen az örök üdvösségre.
Adja meg az Úr, hogy Jézus földi születésének az ünneplése legyen egész életünket átható megújulás hitünkben, szeretetünkben, reménységünkben, és Ő maradjon minden örömünknek forrása! Amen.

Tarzíciusz testvér

Előző cikk„A világosság fénylik a sötétségben” (Jn 1,5)
Következő cikkEmlékezünk