Szenttéavatási aktáiban Pio atyáról több mint száz esetet jegyeztek fel arról, amikor Isten kegyelmi adományaként egyszerre két helyen volt jelen. E természetfölötti jelenség neve a bilokáció.
Amikor XVI. Benedek pápa annak idején San Giovanni Rotondóban, Pio atya új kegytemplomában járt, hosszan elidőzött annál a gyönyörű mozaikképnél, amely Pio atya börtönbeli bilokációját ábrázolja Mindszenty bíborosnál. A mozaikkészítő – P. Marko Ivan Rupnik szlovén jezsuita szerzetes (aki a mátraverebély-szentkúti kegyhely mozaikját is készítette) azért választotta a sok bilokáció közül éppen ezt az esetet, mert „elállt a szava”, amikor a szenttéavatási aktákban először elolvasta. Személyesen így mesélt erről:
„Ez teológiailag különbözött az összes többitől. Pio atya maga vallotta be, hogy többször is meglátogatta ezen a kegyelmi úton a magyar prímást, de az egyik ilyen alkalommal magával vihette a szentmise bemutatásához szükséges kellékeket, ami első olvasásra felfoghatatlannak tűnt. Hiszen a bilokáció a Szentléleknek a feltámadásba vetett hit megerősítését szolgáló kegyelmi adománya, a feltámadásra rendelt test kettős megjelenése, nem pedig tárgyaké. Az aktákból kiderült, hogy a bíboros nagyon szeretett volna szentmisét bemutatni, de fogvatartói ezt megtiltották neki. A különleges tehát az, hogy Pio atya elvihette az Eucharisztiához szükséges anyagokat is.” (Rupnik atya azt is megemlítette, hogy fiatalkorában részt vett Mindszenty bíboros egy londoni szentmiséjén, ami nagy hatással volt rá.)
Erdő Péter bíboros kívánságára az esztergomi Prímási Levéltár igazgatója utánajárt annak, hogy Mindszenty bíboros részéről is megerősítést nyert-e ez a különleges lelki találkozásélmény. Az Il Tempo olasz folyóirat hasábjain Francobaldo Chiocci 1971-ben, Mindszenty József Rómába utazása alkalmával így írt: „Egy ideje a Pio atya és Mindszenty bíboros közti csodálatos kapcsolatról terjednek a legendák. Egyes hírek bilokációra céloznak, mintha a szentség hírében elhunyt szerzetes Magyarországra ment volna, hogy a bíborosnak vigasztalást vigyen, akire Pio atya mint a meg nem alkuvó egyház példájára mutatott rá.” Az újságírót nagyon érdekelte az eset, ezért közvetlenül Mindszenty bíborostól szerzett bizonyosságot. A bíboros „azt mondta nekem: »Olvastam Pio atya műveiről, imáiról, szenvedéseiről. Nagyon hálás vagyok neki, amiért az Úrhoz fohászkodott oltalmamért, hálás vagyok a gondolataiért, a közelségéért és a megbecsüléséért. Gratias ago pro eo naturaliter…« És nemcsak »naturaliter«. Mindszenty bíboros a következőket fűzte hozzá szó szerint: »Annál is inkább, mivel Pio atya természetfeletti módon (!) mindig segített engem mindazokban a nagy szenvedésekben, amelyeket az Úrért és népemért el kellett viselnem.«”
Mindszenty bíboros nagyon őszinte ember volt, nem akart valótlant nyilatkozni egy újságírónak sem, ezzel a mondatával és szóhasználatával egyértelműen a közös természetfeletti élményükre utalt. Pio atya maga beszélt arról egyik legközvetlenebb munkatársának, hogy többször is meglátogatta ezen a kegyelmi úton a magyar prímást. Amikor munkatársa megkérdezte, a magyar bíboros megismerte-e őt, így válaszolt: „Hát mit képzelsz, láttuk egymást és beszélgettünk, gondolod, hogy nem ismert föl engem?” Pio atya a következő intelemmel fejezte be a Mindszenty bíborosról szóló beszélgetést: „Ne feledkezz el imádkozni ezért a nagy hitvallóért, aki annyit szenvedett az Egyházért.”
Mint tudjuk, Ferenc pápa nemrégiben elismerte, hogy Mindszenty József bíboros hősies fokon gyakorolta az erényeket, így most már Tiszteletreméltó Mindszenty Józsefként emlegethetjük. Ez egy újabb lépést jelent a boldoggá avatás felé. Imádkozzunk ennek megvalósulásáért!
A Magyar Kurír és az Új Ember írásai alapján összeállította: Pápai Zsuzsanna
Ima Mindszenty József bíboros boldoggá avatásáért
Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki, hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen: az igazság és a szeretet tanúságtevője.
Hívő néped örömére add meg, kérünk, hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.