Szemtanúk visszaemlékezései

A munkácsi püspöki hivatal a közelmúltban ezt a felhívást tette közzé:

Ez év májusában lesz 30 éve annak, hogy Paskai László bíboros úr Kárpátalján járt.5 napig volt itt, 7 templomot és 15 egyházközséget látogatott meg. Kérjük mindazokat, akik emlékeznek látogatására, és rendelkeznek fotóval vagy esetleg hangfelvétellel jelentkezzenek.

Erre a felhívásra a következő visszaemlékezést kaptuk Nagyszőlősről:

Az 1989-es év húsvéti időszaka nagyon emlékezetes sokunk számára. Akkor már kb. két éve nem volt saját plébánosunk, az évek óta gyengélkedő Hasák Gyula atya már egyáltalán nem tartott szentmisét. A hívek egy kis csoportja vasárnaponként liturgiát tartott. Lánszki István beregszászi plébános jött havonta egyszer misézni, ha egészségi állapota megengedte.

Húsvét előtt azt a hírt kaptuk, hogy kisegítő pap érkezik hozzánk Magyarországról. Mindenki nagy lelkesedéssel várta. Nagyon sokan összegyűltünk a temetői kápolnában. Zatykó László atya személye és fantasztikus prédikációi nagy hatással volt az emberekre. A már-már szunnyadó egyházi élet újra lángra lobbant. Nem beszélve arról, amikor a pászkaszentelés után, sokunk életében először, nyilvánosan elénekeltük a magyar Himnuszt. Nagyon felemelő érzés volt, mindenki a lelke mélyéig meghatódott. Nem akartuk el engedni László atyát, féltünk, hogy ez csak egy álom, amiben részünk volt.

Ezeket az érzéseket már csak tetőzni tudta Paskai László bíboros májusi látogatása Nagyszőlősre. Ilyen magas rangú egyházi méltóság a szovjet rendszer kezdete óta nem járt Kárpátalján. Ekkor már enyhült a kommunista befolyás. Egyházunk már áprilisban megkapta a plébániatemplom kulcsait, így a templom már meg volt tisztítva a szeméttől.

Paskai László bíboros hivatalos látogatáson volt Kárpátalján, így amikor Nagyszőlősre látogatott, karhatalmi szervek kíséretében érkezett, az ungvári magyar konzullal és egyházi méltóságokkal együtt. A hálaadó szentmise a temetői kápolnában volt. A bíboros úr megígérte,hogy nemsokára ferences atyák jönnek hozzánk szolgálatot teljesíteni. A szentmise végén átmentünk a plébániatemplomba. Amikor kinyitották a templom ajtaját, szörnyű látvány fogadott minket: a kopott falak, a romos állapot. Az idősebbek, akik még emlékeztek a régi időkre, megbotránkozva néztek körül és sírva fakadtak. Néhány perc múlva azonban már a helyreállítást tervezték, és hálásak voltunk Istennek, hogy megadta ezt a lehetőséget.

A bíboros úr megígérte, hogy minden lehető segítséget megad ahhoz, hogy Nagyszőlősön és egész Kárpátalján újraéledjen a katolikus egyház, hogy visszanyerje Istentől kapott szerepét ezen a vidéken.

Látogatása végén mindnyájunkat személyesen megáldott és a templomban elénekeltük a magyar Himnuszt.

Elmondhatatlan érzés volt, olyan, mintha a Jó Isten a kezét nyújtotta volna felénk.

Azóta is a tenyerén hord minket.

Hálásak vagyunk Istennek és a ferences rend minden tagjának áldozatos munkájáért, amit 30 éve kitartóan végeznek.

Meringer István és Mária