Szent Márton püspökre emlékeztünk Rahón

173

Szent Márton születésének 1700. évfordulóján emlékeztünk egyházmegyénk, a katonák, a koldusok és sok mesterség védőszentjére. Feljegyzésekből tudjuk, hogy Szent István királyunk az ő közbenjárását kérte a Koppány elleni csatája előtt.

November 12-én délelőtt a rahói és a zipzerai gyerekeket vártuk a rahói római katolikus plébánián. Mintegy hatvan gyermek jött el; csillogó szemmel hallgatták László atya (Mikulyák László rahói esperesplébános) szavait, aki köszöntötte az érkezőket, majd arra kérte őket, hogy a Szent Márton püspöknek szentelt napunkat kezdjük egy közös imádsággal. Ezután Szent Márton életéről, tetteiről, a róla szóló legendákról hallhattak a fiatalok, majd a kézműves foglalkozások következtek. Egyszerre készültek a Márton-napi mécsesek, a papírludak és a bőrékszerek. A szorgos kezek sok szép tárgyat alkottak. Sokan gondoltak szeretteikre is, és nekik is készítettek ajándékokat. Az idő észrevétlenül repült el. Nehezen lehetett befejezni az utolsó darabokat, de már várta a gyerekeket a finom szendvics és a meleg tea.

Utána a szomszédos művelődési házban folytatódott a napunk. Simoncsics Nóra és Simoncsics Pál vártak ott bennünket; ők is a Petőfi Program jóvoltából vannak itt Kárpátalján, és nagyon örültem, hogy elfogadták meghívásunkat Rahóra. Ösztöndíjas társaim táncot és éneket tanítottak a gyerekeknek. Jól megmozgatták őket. A piros kis arcocskákon még nagyobb mosolyt láttam, mikor előkerült a seprű, és kezdetét vette a táncos-seprűs játék. Alig akarták abbahagyni, de délután 3 óra is elmúlt már, és a plébánián már megterítették a süteményes asztalt és elkészültek a kis ajándék csomagocskák.

A rövid pihenő után átsétáltunk a mécsesekkel, az ajándékokkal, papírlibákkal a templomba. 16 órakor kezdődött a szentmise. Behozták Szent Márton ereklyéjét, László atya beszélt Szent Márton életéről, és kérdezte a gyerekeket is: mit tudnak a szentről? Miért készítettek mécseseket és libákat ezen a napon?

A szentmise után a saját készítésű mécsesekkel kezdetét vette a templom körüli körmenet. Addigra már besötétedett, és az esős idő ellenére is hangulatos zárása volt a délelőtti programunknak.

Este 18 órára vártuk a felnőtteket a Márton-napi libavacsorára. Hiszen „aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartja a mondás. A felnőttekkel is ismertettük Szent Márton életét, főbb tetteit, a hozzá fűződő népszokásokat. Simoncsics Nóra és Pál magyar néptáncbemutatóval és népi énekkel varázsolták el a vendégeket. Vidám játékokkal, tánccal, tombolahúzással színesítettük az estét.

Felejthetetlen napunk volt. Ösztöndíjas társaim, a rahói magyar pedagógusok, a plébánia dolgozói és László atya munkáját dicséri a nap sikere. Gratulálok és köszönöm, hogy együtt dolgozhattam velük.

Simon Andrea
Petőfi ösztöndíjas, Rahó