Szentháromság vasárnapja, Úrnapja

Egyházunk a húsvéti szent idő befejezése után két nagyon fontos főünnepet tart: ezek a Szentháromság vasárnapja és az Űrnapja.

A Szentháromság hitünk legnagyobb titka. Az emberi értelem sohasem foghatja fel ennek a titoknak a mélységeit, de a szívünkhöz nagyon is közel van. Isten végtelen bölcsességében egyszülött fia által nyilatkoztatta ki nekünk belső, rejtett életének titkait. Az Üdvözítőtől tudjuk, hogy Isten a legszentebb közösségben éli meg a maga istenségét. Ez a közösség az Atya, a Fiú és a Szentlélek közössége.

Ennek a háromszemélyű egy Istennek a megvallásával lettünk keresztényekké, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kezdjük és fejezzük be minden napunkat. A szentháromságos Isten nevében lettünk megkeresztelve mindannyian, és ezért mondhatjuk azt, hogy az Atya gyermekei, a Fiú testvérei és a Szentlélek templomai vagyunk valamennyien. A Szentháromság a mintája minden emberi közösségnek, különösen a családoknak. Imádkozzunk, hogy valamennyi családunk a Szentháromság közösségéhez hasonuljon.

Szentháromság vasárnapja után az Úr szent testét és vérét ünnepeljük Űrnapján. Az Oltáriszentség alapításának ünnepe a Nagycsütörtök, de akkor a közelgő szenvedés miatt az egyház nem tudja méltó módon megünnepelni ezt a nagy titkot és ajándékot, az Űr Jézus jelenlétének a nagy szentségét. Ezért a húsvéti szent idő elmúltával külön ünnepet szentel az Oltáriszentségnek. Az Oltáriszentség azt jelenti számunkra, hogy Krisztus újra földre száll, azért, hogy vándorlásunk társa legyen. Nem hagyta magára tanítványait, és nem hagyta magára egyházát sem. Az Oltáriszentség alapításával biztosította azt, hogy a világ végezetéig velünk legyen, sőt ennél is többet: hogy táplálékunk legyen. Az Oltáriszentség segítségével sokkal szorosabb kapcsolatba kerülhetünk Vele, mint maguk az apostolok földi életük során. Hiszen nemcsak láthatjuk, hanem szívünkbe is fogadhatjuk. Sőt, ha azt szeretnénk, akár életünk minden napján megtehetjük ezt. A köztünk jelen lévő Jézus a legnagyobb kincse az egyháznak. Törekedjünk arra, hogy valóban minél gyakrabban éljünk a lehetőséggel, és táplálkozzunk az Úr szent testével.

Molnár János atya

Akik csak az oltáriszentséggel táplálkoztak 

Mindannyiunk lelkének legfőbb tápláléka az Oltáriszentség. Voltak szentek, akik ezt olyan fokon élték meg, hogy testük számára is elegendő volt táplálékként a szentség vétele.

Néhányan közülük:

MÁRIA MAGDOLNA
Mária Magdalából, egy kis halászfaluból származott. Nem tudjuk, mikor és miként találkozott Jézussal, Lukács és Márk annyit jegyez meg, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle. Mária kétszer fejezte ki Jézus iránti mély szeretetét: először egy farizeus házában könnyeivel áztatta, s hajával törölte szárazra, másodszor pedig a betániai vacsorán illatos olajjal kente meg a Megváltó lábát. Jézus közvetlen tanítványi köréhez tartozott, s egészen a kereszt tövéig kísérte el az Isten Fiát. János szerint látta az Urat halála után, s hírül vitte az apostoloknak feltámadását. A legenda kiegészíti azzal a szent szerzőt, hogy Mária Dél-Franciaországba ment remetének. Egy barlangban élt, és csak az Oltáriszentséggel táplálkozott harminc esztendőn keresztül. Szeretetének viszonzásául pedig naponta kétszer angyalok vitték fel a mennybe.

SIENAI SZENT KATALIN (1347-1380)
Részlet az ismert szent életéből: Csak a templomba ment ki, a gyóntatóján kívül senkivel sem beszélt; egyébként a cellájában vezekelt, imádkozott, böjtölt és virrasztott. Ágya nem voít, a feje alatt egy kő volt a párna. Elhagyta a húst, aztán fokozatosan a többi eledeleket is, s csak kenyeret és zöldségféléket evett; élete végén pedig csak az Eucharisztiából élt, semmi más nem táplálta.

FOLIGNOI SZENT ANGÉLA, III RENDI FERENCES
Világias élet után megtért, különösen kitűnt az Úr szenvedése iránti tiszteletben. Élete utolsó 12 évében csak Oltáriszentséggel táplálkozott. A lelki életről szóló kásái nyomán a „teológusok mesternője” címmel tüntették ki. Meghalt 61 évesen, 1309-ben, Folignóban.

CHAMBON MÁRIA MÁRTA FRANCISKA (1841 – 1907)
Francia apáca, a Szent Sebek tiszteletének apostola. Nagyon szegény, 8 gyermekes család első gyermeke. Édesanyja nagyon korán megismertette a keresztúttal, s még gyermek volt, amikor megszólalt neki a feszület. Ettől kezdve lelki életének központja lett a Szent Sebek tisztelete. Belépett a ferences harmadrendbe, majd vizitációs rendi apáca lett. Az idős apácák ebédlőjét és a takarítást bízták rá. 1866-tól Krisztus jelenésekben hívta bűnbánatra. Amikor kolera tört ki a környéken, ígéretet kapott, hogy a rábízottak megmenekülnek, ha a Szent Sebek tiszteletére imádkozni kezdenek. A kapott kinyilatkoztatásokat elöljárói ítéletére bízta. 1809 és 73 között csak az Oltáriszentséggel táplálkozott. 1874-ben Jézus Szent Szíve ünnepén l évre megkapta a stigmákat.