Szeretete ma is sugárzó erő

Boldoggá avatták Scheffler János püspököt

Július 3-án avatták boldoggá Scheffler János vértanú püspököt a Szatmárnémeti régi főterén egybegyűlt csaknem tizenötezer ember előtt. Az ünnepen Majnek Antal püspök is részt vett Nagy kegyelemben részesült a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye azzal, hogy boldoggá avatták egykori püspökét, Scheffler Jánost.

A kommunista üldözés áldozatául esett püspök mindvégig kitartott Istenbe vetett hite, az egység (a pápával a katolikus egyházban) mellett, nem volt hajlandó letérni a Krisztus által kiszabott pályáról. Ezért életét adta, de mindörökre meg is nyerte azt. Ezt mondta ki az egyház azzal, hogy július 3-án, az egyházmegyei Jézus Szíve búcsún boldoggá avatta.

Biztosak lehetünk benne, hogy Isten mellett van, kérhetjük közbenjárását. Reggel kilenc órakor kezdődött a boldoggá avatási szertartás. Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök köszöntőjében az egység örömének adott hangot, amikor kijelentette: „Ez az egység ma kézzelfogható itt a szatmári egyházmegye búcsújának ünnepén. Scheffler János püspök Mesterét követve nemcsak tovább imádkozta, hanem püspöki jelmondatául választva meg is élte, életét áldozta ezért az egységért. Hála Jézus szerető Szívének, kinek áldását mindig éreztük, és köszönet a nagy ajándékért, melyet Szentatyánk XVI. Benedek pápa által adott nekünk, vértanú püspökünk boldoggá avatásában.” Scheffler János életútjának ismertetése után Angelo Amato bíboros – a Szentéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa – felolvasta a Szentatya levelét, melyben kimondták a boldoggá avatás tényét, és az új boldog ünnepét május 17-ére jelölték ki. Ezt követően leleplezték a vértanú püspök új arcképét.

Szentbeszédében Erdő Péter bíboros, prímás esztergom- budapesti érsek csodálatosnak és gondviselésszerűnek nevezte ezt napot, melyen Scheffler Jánost boldoggá avatták. Mint mondta, az ő tanúságtétele messze túlmutat az egyházmegye határain, püspökökhöz, papokhoz, hívő emberekhez, de még a nem hívő világhoz is szól, mert „bensőségesen összeforrt Krisztussal, aki az egész emberiség Megváltója.”

A bíboros úr kihangsúlyozta, Scheffler János elfogadta a hivatását: „Nem véletlen, hanem a Gondviselés titokzatos rendelése, hogy ki milyen országban, milyen történelmi korszakban, milyen nép körében, milyen kultúrában születik a világra. Adottság ez és feladat. Istentől kapott hivatás. Ha elfogadjuk, megtaláljuk az utat az életszentségre. „Boldog Scheffler János vértanú püspök hősies szeretete ma is sugárzó erő. Most és mostantól fogva már mindig, amíg az emberiség és vele az Egyház járja a történelem útját, rajta keresztül is árad a kegyelem.”

A szertartás végén Angelo Amato bíboros méltatta a boldogot, emlékeztetve a híveket, hogy Scheffler János életpéldájával maga hív, hogy legyünk kitartóak és erősek a Tízparancs, illetve az evangéliumi boldogságok megélésében, a róluk való tanúságtételben. A szentmise végén Schönberger Jenő püspök is szólt híveihez, megköszönve mindenki jelenlétét, segítségét, és rámutatott Scheffler püspök áldozatvállalásában rejlő nagyságára: „A vértanúk halálában mindig megdicsőül az Isten. Hitvallásuk és szeretetük maximumát nyújtva lépnek be Isten dicsőségébe, s ekkor nem csupán előttük tárul ki az ajtó a mennyben, hanem Isten előtt is, hogy Ő maga léphessen be abba a közösségbe, ahol éltek. Boldog Scheffler János vértanú püspök ilyen nyitott ajtó marad az ég és a föld között az utolsó napig.”

„Mindenható Istenünk! Te, megadtad, hogy Boldog Scheffler János püspök az Egyház iránti hűség és engedelmesség példaképe legyen. Tekints érdemeire, életszentségére, vértanúi halálára és közbenjárására hallgasd meg kéréseinket. … Engedd, hogy imáink meghallgatása, atyai szeretetedet és az ő égi dicsőségét hirdesse. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”