„Sziklára építette házát” – II. János Pál pápa Szent István királyról

59

Íme István, Magyarország királya, a szent, aki lerakta házatok alapjait. Rá vonatkoztathatók Krisztus szavai a hegyi beszédben arról a bölcs emberről, aki sziklára építette a házát. Az ő háza a ti házatok. A királynak ugyanis, mivel ő kormányoz, az a hivatása, hogy az egész nemzet közös javának első szolgája legyen.

István király ezt a házat ezer évvel ezelőtt őseiteknek építette, és rajtuk keresztül a magyarok minden nemzedékének, akik azóta követik egymást országotokban. Tovább élnek ők, és folytatják ugyanannak a háznak az építését, amelynek alapjait Szent István vetette meg.

Krisztus Evangéliumának igazsága az a szikla, amelyre ő alapozott, és amely az embereknek adott isteni erőt tartalmazza. Ezer év után adjunk hálát a Mindenható Istennek ezért az alapért: mert ennek a nemzetnek a háza, a magyar történelem háza sziklára, nem pedig homokra épült.

Ma Róma püspöke, Szent Péter utóda köszönti a magyar nemzet minden fiát; köszönti azokat a magyarokat, akik e hazában élnek, és azokat, akik annak határain kívül laknak. Köszönti mindazokat, akik lélekben ragaszkodnak Szent István koronájának közös örökségéhez.

Szent István ezt az örökséget tudatosan adta át a jövendő nemzedékeknek. Ünnepnapján minden évben újraolvassuk azokat az Intelmeket, amelyeket fiának hagyott. A mai liturgia szavai megdöbbentő hasonlóságot mutatnak ennek szövegével: „Hallgasd hát meg, fiam, és fogadd el szavamat… Megmutatom neked a bölcsesség útját; egyenes lesz az út, amelyen járatlak” (Péld 4,10).

Így szól a Biblia sugalmazott szerzője, és hasonlóan beszélt Szent István is fiának, Imrének.

De vajon egyedül hozzá intézte-e szavait? Nemde inkább a magyarok minden jövőbeli nemzedékéhez, koronája minden örököséhez írta intelmeit?

Kedves magyarok! Szent királyotoktól nemcsak a II. Szilveszter pápától kapott királyi koronát örököltétek. Rátok hagyta szellemi végrendeletét is, az alapvető és megsemmisíthetetlen értékek örökségét: az igazi sziklára épített házat.

Ez a sziklára alapozott épület nem csupán tanítás, vagy törvények és tanácsok gyűjteménye, vagy pedig emberi mű: hanem mindenekelőtt szilárd tanúságtétel a keresztény életről.

Szent István olyan keresztény, aki hisz a kinyilatkoztatott igazságban, szívét Jézusra, az igaz Istenre és igaz emberre hangolja, és habozás nélkül követi az ő tanítását. Ugyanis Krisztusra épül az Egyház és minden keresztény ember léte: Krisztusra, a szegletkőre, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, aki velünk van az idők végezetéig.

Akkor állunk szilárdan ezen a sziklán, ha Krisztus által, Krisztusban, és Krisztusra tekintve élünk. Aki Krisztus által él, az számít kegyelmének erejére. Aki Krisztusban él, az ugyanazt a lelkületet ápolja magában, amely őbenne volt: feltétlenül engedelmeskedik az Atyának, és nagylelkűen szereti felebarátját. Aki pedig Krisztusra tekintve él, az Isten Országának a világban való építésén fáradozik.

Ez a ti hivatásotok és kötelességetek, kedves Testvérek, ha azt akarjátok, hogy a nemzet épülete szilárdan fennmaradjon a történelmi változások között. A valódi emberi kultúra számára csak a keresztény értékek tudnak szilárd alapot teremteni.

Nagy királlyal, a nemzet igazi atyjával ajándékozott meg titeket az isteni Gondviselés, aki nemcsak uralkodói erejével volt kiváló, hanem lelkületében is. Atya és nevelő, aki szól századokon és nemzedékeken át. Krisztus ismeretét tanultátok tőle; megtanultatok az Evangélium szerint élni.

Akkor hát ne éljetek tovább úgy, mint a „régi ember”, aki rabszolgája önző egyéni vágyainak, az élvezetek, a birtoklás és a siker hajszolásának; hanem mint „új ember”, aki hasonlóvá válik Krisztushoz, és megnyílik mások felé úgy, hogy Isten iránti szeretetéből nektek ajándékozza önmagát. Ez Jézus stílusa, aki „kiüresítette magát, szolgai alakot öltött… megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig”. Ez Szent István életstílusa is, amelyet örökségként hagyott rátok.

(Részlet Szent II. János Pál pápának az 1991. augusztus 20-án a budapesti Hősök terén elhangzott prédikációjából)