Templombúcsú Csetfalván

1164

„Reméljük, hogy az új templom mind külső megjelenésében, mind a hozzá tartozó hívő közösség szellemében szépítője, építője lesz az egész falu életének, s reményt sugároz küzdelmes világunkban minden ember felé. Minden jelen és mindenkori hívőnek e templom hirdesse: Hittel építkezz!” (részlet a csetfalvai Szentlélek-templom alapítólevélből)

Hogy mennyire reményt sugároz ez a templom a hívő közösség számára, azt a történelem már igazolta is. Az alapkő letétele után alig fél évvel volt a nagy 1998-as árvíz. Legyőzve minden akadályt, a templomépítése folytatódott, hála Papp Tihamér atya fáradhatatlan munkájának. S talán még sokan emlékeznek arra is, hogy néhány hónappal a templom elkészülte és felszentelése előtt ismét árvíz sújtotta a templomot és egész Kárpátalját.

Talán ezért is oly kedves ez a templom nemcsak az egyházközségnek, hanem az egész egyházmegyének is, mert nagyon nehéz időben épült. Most élő közösség van benne, akik szeretetben megosztják egymással a templomukat, felváltva végezve itt a liturgiákat római és görög rítus szerint.

Az idei templombúcsút és templomszentelési évfordulós szentmisét június 10-én tartották. Főcelebránsa és ünnepi szónoka az előzőleg itt szolgálatot teljesítő Weinrauch Márió ferences atya volt. Az idei búcsú római rítusban volt (évente felváltva tartják görög, ill. római rítus szerint). A szentmise elején Rácz István plébániai kormányzó szeretettel köszöntötte Márió atyát és az egybegyűlteket. Az ünnepi szónok ezekkel a szavakkal buzdította a híveket: „Nemcsak a templomot ünnepeljük, hanem főleg az itt élő közösségért és értetek imádkozunk e szentmisében, hogy igazi élő templom legyetek, a Szentlélek hordozói.”

A szentmise ünnepélyes körmenettel és a himnuszok eléneklésével fejeződött be. Ezt követően pedig a csetfalvaiak szeretlakomával várták a távolabbról érkező zarándokokat, akik Sárosorosziból, Tiszabökényből, Fancsikáról, Husztról és Nagyszőlősről érkeztek. Ahogy István atya mondta: „A szentmise után osszuk meg egymással örömeinket.”

Vidám, kötetlen beszélgetéssel zárult az ünnep. A Szentlélek éltető ereje töltse be ezt a fiatal egyházközséget!

Szviscsu Marina

Előző cikkCsíksomlyón jártunk. Zarándokok élménybeszámolói
Következő cikkElsőáldozás Királyházán