Templomunk 1903-ban épült. A II. világháború végén csodával határos módon menekült meg a felrobbantástól: a visszavonuló németek aláaknázták, de egy magyar katona az utolsó pillanatban elvágta a gyújtózsinórt.
A templom belső felújítását 2007-ben kezdtük meg. A freskókat Malinovszki Ferenc kárpátaljai festőművész festette át. A városunkon átutazó turisták is igen elismerően nyilatkoztak a művész munkájáról és az egész templombelső megújításáról. Lebontottuk a régi lourdes- i barlangot, a szószéket és a Pietát is – sajnos ezek faszerkezeteit megette az idő. Az egységes stílus érdekében ezek most már kőből készültek, éppen úgy, mint a Jézus Szíve kápolnában lévő szentsír is. A kápolnát az egyik csapi hívő saját költségén újíttatta fel.
Egy másik csapi hívő pedig az új, márványból készült szembemiséző oltárnak és az ambónak a költségeit vállalta magára. Ezeket a Munkácson élő Matl Péter szobrászművész készítette.
A belső felújítást Snep Román plébános irányította a püspökség és a csapi hívek nagymértékű adományaiból.
Igazán példaértékű a csapi hívek önzetlen és nagy segítsége; különösen a Cursillót végzettek, férfiak és nők voltak mindig elérhetők és készségesek, ha segítségre volt szükség. Őket mozgatta meg legjobban a mély, szenvedélyes lelkesedés Isten és az egyház ügyei iránt. Ezért minden munkát közös imával kezdtünk, és közös hálaimával fejeztünk be. Nem sorolok fel neveket, hiszen erre nincs szükség – a Jó Isten úgyis jobban tudja, kik segítettek. Szükség volt pénzügyi adományokra és tevőleges, kétkezi segítségre is, de legjobban a hívek imáira volt szükség, hogy mindig velünk legyen az Úristen szeretete és segítsége.
Elérkezett 2009. szeptember 20-a, a csapi templom újraszentelésének nagyon várt napja. Majnek Antal püspök atya a koncelebráló papokkal és az asszisztenciával bevonult a zsúfolásig megtelt templomba, és megkezdte a szentelési szertartást. Az egyházközség kurátora ismertette a templom és a felújítás történetét, és jelképesen átadta a templomkulcsot a püspök atyának, aki ezt a plébánosnak, Snep Román atyának nyújtotta át.
A főpásztor a víz megáldása után meghintette a híveket és az új oltárt is. Majd az igeliturgia után letérdelve imádkoztuk el a Mindenszentek litániáját Pap Sándor atya vezetésével. Ezt követően a felszentelő ima következett, mely után a püspök atya megkente krizmával az oltár közepét és négy sarkát, valamint a templom falait is.
Az oltár öt, krizmával megkent helyére tették az égő parazsat, melyekre a püspök atya tömjént helyezett. A felszálló tömjénfüst és annak illata mély benyomást tett a hívekre. Ilyet valóban ritkán láthatunk. Közben a püspök atya ezt imádkozta: „Imádságunk, mint a tömjénfüst, szálljon eléd, Istenünk, és amint ezt a házat betölti a tömjénfüst illata, ugyanúgy járja át az egyházat Krisztus evangéliumának szelleme.”
Ezután megtisztították és feldíszítették az oltárt. A főpásztor égő gyertyát adott a diakónus kezébe, aki ezzel meggyújtotta a gyertyákat. Ekkor kapcsoltuk be a többi fényforrást is. Ezután következett az Eucharisztia liturgiája és az ünnepélyes áldás.
A templomszentelési mise után mindenkit agapéra hívtunk meg, amelyet a csapi hívek készítettek.
Ne gyűjts itt a földön kincseket!
Ott van a szíved, hol őrzöd kincsedet.
Isten országa a te hazád.
Egyedül őt szolgáld, az ég Urát!”
Istennek legyen mindenért hála!
Berczik József
Csap