Uram, jó nekünk itt lenni

Templom- és keresztszentelés Macsolán

„… építsétek újjá a templomot! Kedvem találom majd benne és megdicsőülök általa – mondja az Úr. ( Aggeus könyve 1.8)

Két hosszúnak tűnő évig tartott a macsolai templom felújítása, amelyet még Michels Antal atya kezdeményezett. És végre május 22-én Majnek Antal püspök felszentelte a teljesen átváltozott templomot, amely a Szentháromság nevét viseli. A püspök atyán és lelkipásztorunkon, Molnár János atyán kívül a vendégek között volt Demkó Ferenc görög katolikus esperes, Béres Tamás és Iván Gábor görög katolikus atyák, valamint Sápi Zsolt református tiszteletes.

A szentmise előtt Antal püspök atya megszentelte a templom előtt található új feszületet, bent pedig a falakat, a Nyíregyházáról kapott Jézus- és Szűz Mária-szobrokat, valamint a szentek képeit és az új oltárt.

Antal püspök atya a szentbeszédben nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy nem lehet Istent szeretni, ha egymást nem szeretjük, és még hozzátette: a felebarát ukránul „blizsnij”, ami megmutatja, mennyire közel vagyunk egymáshoz. Nyomatékosan rámutatott a család je-
lentőségére is, a gyerekek elfogadására és hitre nevelésére. Külön megemlítette, hogy Isten azt is megparancsolta, hogy hat napon át dolgozzunk, s azt is, hogy utána a hetedik napot szenteljük neki (szentmisével). „Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után” (Teremtés könyve 2,2).

Nagyon sokan vettek részt a templom felújításában, akiket a szentmise végén oklevéllel tüntettek ki, köztük Gazdag Imre kurátort, Méhes Sándort, Papp Lajost, Sróth Miklóst és Fejes Tibort, akik erejüket nem sajnálva dolgoztak a templom teljes átalakításában. Püspök atya köszönetet mondott munkájukért.

A templom annyira más lett, hogy nagyobbnak és ragyogóbbnak tűnik, de János atya egyszer azt mondta, hogy bármilyen kicsi is a templom, lényegében mégsem különbözik a római Szent Péter bazilikától, mert itt is, ott is egy és ugyanaz az Isten van jelen.

Mindenekelőtt pedig a jó Istennek adunk hálát, mert „Uram, jó nekünk itt lenni, a Te szent hajlékodban.”

P. Antónia, Macsola