Világnapok, könyörgő napok és megemlékezések

Az „Általános szabályok a liturgikus évről és naptárról” (1969) megtartja az Egyház ama szokását, hogy keresztjáró napokon és megemlékezésekben könyörög Istenhez az emberiség különféle szükségleteiért, elsősorban a föld terményeiért, az emberi munka eredményességéért, és nyilvánosan bálát is ad mindezekért. Január és február hónapokban az alábbiakról emlékezünk meg:

  ELVÁNDORLÓK ÉS MENEKÜLTEK VILÁGNAPJA, JANUÁR 14.

Vannak a világon olyan területek, ahol az emberek politikai és/vagy vallási hovatartozásuk, bőrük színe miatt zaklatásnak, üldöztetésnek vannak kitéve, népirtás folyik és elűzik őket szülőföldjükről. Különösen sok keresztény kényszerül menekülésre a napjainkban is folyó keresztényüldözések miatt (pl. Szudánban). A mai napon, az elvándorlók és menekültek világnapján foglaljuk imádságainkba ezeket az embereket, különösen pedig azokat, akik Kárpátaljáról vándoroltak ki.

  Ima a menekültekért és a száműzöttekért

Urunk, Istenünk, teelőtted senki sem idegen, a te segítségedtől senki sincs távol. Kérünk, tekints kegyesen a menekültekre és a száműzöttekre, a hontalanokra és a családjuktól elszakadt gyermekekre. Add, hogy visszatérhessenek hazájukba, mi pedig jó szívvel legyünk az ínségesekhez és a hontalanokhoz. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben. Isten mindörökkön-örökké.

    FEBRUÁR 2. A MEGSZENTELT ÉLET (A SZERZETESI HIVATÁSOK) NAPJA

Gyertyaszentelő Boldogasszony napján ünnepeljük a megszentelt élet napját. Ezen a napon a szerzetesek hálát adnak Istennek hivatásuk ajándékáért, és ünnepélyesen megújítják életre szóló fogadalmaikat. Ugyanezen a napon újabb szerzetesi hivatásokért imádkozunk.

Mi, szerzetesek különleges módon – isteni sugalmazástól vezérelve – fogadalommal elkötelezve lépünk a Világ Világosságának a nyomába.

A szerzetes isteni sugalmazástól vezetve Jézus Krisztus nyomdokainak szorosabb követésére fogadalommal kötelezi el magát. Teljes szívvel átadja magát a testvéri közösségnek, hogy a Szentlélek munkálkodása által életét Isten szolgálatára és embertársai javára szentelje.

  FEBRUÁR 11. BETEGEK VILÁGNAPJA

A lourdes-i jelenések kezdetének napján emlékezünk meg a betegekről. Ilyenkor sok plébánián közösen veszik fel a betegek kenetét szentmise keretében az idősek és a súlyos betegek. A szentség felvételének feltételei: szentgyónás és szentáldozás.

A betegek kenetét felveheti minden beteg, aki vállalkozik arra, hogy betegségében, szenvedésében egyesül a szenvedő Krisztussal, ha felajánlja betegségét, szenvedését másokért. (..Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének, az egyháznak a javára” – mondja Szent Pál is a Kolosszeiekhez írt levelében /Kol l,247 )

Felvehetik olyan idősek is, akik nehezen hordozzák idős koruk terheit, vagy olyan betegek, akik állapotszerűen betegségben élnek – cukorbetegek, szívbetegek stb., sőt műtéti beavatkozás előtt állok is. Minden új betegségben újra fel lehet venni, hiszen minden új szenvedés új határhelyzet, s e szentség ehhez akar erőt adni.

    Ima betegekért

Uruk, Istenünk, egyszülött Fiad a te akaratodból gyengeségeinket hordozta, hogy megmutasd, mily erő rejlik az emberi erőtlenségben és türelemben. Hallgasd meg jóságosán könyörgéseinket betegségben sínylődő (N. testvérünkért ) testvéreinkért. Add, hogy mindazok, akiket fájdalom és betegség gyötör. Érezzék át. hogy azok közé tartoznak, akiket az evangélium boldognak hirdet, és tudják meg. Hogy együtt szenvednek a világ üdvéért szenvedő Krisztussal. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Vagy:

Mindenható, örök Isten, hívők üdvössége, hallgass meg minket, amikor irgalmadat és segítségedet kérjük beteg testvéreinkért. Add, hogy egészségüket visszanyerjék, és hálát adjanak neked Egyházadban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben. Isten mind-örökkön-örökké.

  FEBRUÁR 18. KÖNYÖRGŐ NAP A VILÁG ÉHEZŐIÉRT.

Régen a farsang idején a falvakban szinte minden este zajlott valamilyen vidám esemény, énekeltek, játszottak, táncoltak. Ezek a vidámságok húshagyó keddig zajlottak, az utolsó összejövetel felért egy kisebb lakodalommal, látványos „farsangtemetéssel”. vagy ..téltemetéssel” búcsúztatták az elmúlt vidám heteket. A tél önfeledt temetése után veszi kezdetét a nagyböjti időszak.

Az egyház ezért az ünneplés végén ráirányítja a figyelmünket az éhezőkre és általában a szükséget szenvedőkre. Ne feledkezzünk meg róluk!

    Ima éhínség idején, vagy az éhezőkért

Istenünk, te jóságos vagy minden teremtményedhez, és mindenkinek gondját viseled. Adj nekünk tevékeny szeretetet éhező embertársaink iránt, hogy megszűnjék éhségük, és szabad szívvel, gond nélkül szolgáljanak neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Az éhezők imája

Istenünk, a halált nem te alkottad, és eledelt adsz minden élőnek. Kérünk, irgalmas szívvel szüntesd meg gyermekeid éhségét, hogy nagyobb örömmel és szárnyaló szívvel szenteljük magunkat szolgálatodra. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Gyertyaszentelő Boldogasszony

Negyven napja Urunk születésének örömünnepét ültük, és ma van az a boldog nap. Amikor arra emlékezünk, hogy Jézust Szűz Mária és Szent József bemutatta a templomban. O ezáltal látszólag csupán az ószövetségi törvényt teljesítette, voltaképpen azonban hívő népével találkozott. Azok a jámbor öregek, akik a Szentlélek késztetésére a templomba mentek, és ott – szintén a Szentlélektől megvilágosítva – felismerték az Urat, örvendező lélekkel tettek tanúságot róla. Hozzájuk hasonlóan minket is a Szentlélek gyűjtött egybe. Vonuljunk tehát Isten házába, és járuljunk Krisztus elé. Találkozni fogunk vele, és felismerjük a kenyértörésben addig is, amíg majd nyilvánvaló dicsőségben el nem jön.

Ezen a napon gyertyát szentelünk a templomban. A szentelt gyertya Krisztusnak, a Világ Világosságának jelképe. Ehhez hasonlít a virágvasárnapi barka, ami a Fájdalmak Férfiának szimbóluma. Gyertyaszentelőkor, mint a világosság fiai követjük Krisztust, virágvasárnap pedig keresztútján kísérjük, magunkra véve saját keresztünket is.

Az égő gyertya a jócselekedetekkel ékeskedő hitet jelképezi, mert amint a gyertyaláng nélkül nem világíthat, éppen úgy a hit jó cselekedetek nélkül halott, (vő.: Jak2,17)

A gyertyaszentelést a következő könyörgések valamelyike kíséri:

Istenünk, te vagy minden világosság kútfeje. A mai napon megmutattad az igazlelkű Simeonnak a Világ Világosságát. Alázatosan kérünk áldd meg f és szenteld meg ezeket a gyertyákat. Fogadd kegyesen hívő népedet, mely neved dicsőségére egybegyűlt, hogy égő gyertyával járuljon színed elé. Add meg, hogy méltó legyen eljutni az erények útján az örök világosságra. Krisztus, a mi Urunk által.

Vagy:

Istenünk, te vagy az igazság Napja: tőled ered és belőled sugárzik az örök világosság.

Áraszd híveid szívébe kegyelmed állandó fényességét, hogy mindnyájan, akikre szent templomodban ezeknek a gyertyáknak fénye sugárzik, eljussanak dicsőséged boldogító fényébe. Krisztus, a mi Urunk által.

    KÖNYÖRGÉS

Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egykor mi is megjelenni előtted.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Szerkesztette:
Lengyel Donát OFM