A Biblia a művészetben

44

A Szentírás “kimeríthetetlen kincstárrá” és “képeskönyvvé” lett, melyekből a keresztény kultúra és művészet évszázadokon át bőségesen merített – írta II. János Pál pápa. -Még az Újszövetség fényében olvasott Ószövetségből is mérhetetlenül gazdag inspirációk fakadtak. A teremtés, bűnbeesés, a vízözön, a pátriárkák sora, a kivonulás Egyiptomból és az üdvtörténet sok más személyéről és epizódjáról szóló elbeszélések megmozgatták a festők, költők, muzsikusok, dramaturgok és forgatókönyvírók fantáziáját. Az Újszövetségi Szentírás szavai szintén – a születéstől a Golgotáig, a színeváltozástól a föltámadásig, a csodatévőtől a tanító Krisztusig, az Apostolok Cselekedetei és János eszkatologikus írása – számtalanszor váltak képpé, zenévé és költeménnyé, melyek a művészet nyelvén mind a megtestesült Ige misztériumáról beszélnek.

A világ misztériumát és drámáját a teremtéstől az utolsó ítéletig a reneszánsz egyik géniusza, Michelangelo jelenítette meg a Sixtusi kápolnában, csodálatos mintát teremtve és adva az emberi képzeletnek az Atyaistenről s az ítélő Krisztusról, valamint bemutatva a történelem kezdetétől a céljáig tartó és fáradságos utat bejárt embert. Raffaello finom lelkű és érzékeny géniusza sok festményén, de különösen a Signatura stanzájában látható Disputáján a Szentháromság misztériumának kinyilatkoztatására utal, Jézusra, aki az Eucharisztiában az ember útitársa lett; ezzel rávilágít az emberi gondolkodás kérdéseire és elvárásaira is.

A reneszánsz zseniális építészei, Bramante, Bernini, Borromini és Maderno Rómában térben jelenítették meg a misztériumot, mely az Egyházat katolikus, emberséges közösséggé, minden istenkereső ember Anyjává és útitársává teszi.

A legnagyobb hatást az emberi képzeletre és így a művészetekre, az irodalomra is, Jézus életének két legemberibb mozzanata gyakorolta: születése és halála. Így például a betlehemi jászol, Mária és József, az angyalok, pásztorok és három királyok meghitt ismerősei még azoknak is, akik a Bibliát sem nagyon ismerik.

Miután az efezusi zsinat (431) Máriának megadta a Theotokosz (görögül Istenszülő) címet, a templomok főalakja az Istenanyáé lett, ölében a gyermek Jézussal. Krisztus mellett a keresztény művészet fő témájává váltak Mária születése, neveltetése, kiválasztása s megszólítása az Angyali üdvözletben, örömei és hét fájdalma, Mária mennybevétele és megkoronázása.

A középkor derekán a lovagköltők Máriát is Hölgyemnek, Úrnőmnek szólították, és e világi képzetek segítségével magasztalták, mint szívük hölgyét.

A modern költészetben Mária aránylag ritka téma. Paul Claudel francia költő mégis áradó szóval, gyermeki áhítattal szólítja meg a Délben a Szűzanyánál című versében:

Dél van. A templom nyitva áll. Belépek.
Jézus anyja, nem azért jöttem, hogy kérjek.
Nincs, amiért könyörögjek, vagy amit fölajánljak neked.
Csak azért jöttem, Szűzanya, hogy nézzelek.
Hogy nézzelek, sírjak a boldogságtól,
Tudjam, hogy a fiad vagyok, és itt vigyázol.

Ady Endre saját vallomása szerint szintén sokat forgatta a Bibliát; hit és hitetlenség között ingadozva, hol türelmetlen, hol meghitten bensőséges szóval fordult Istenhez és Jézushoz. Jézus című versében gyermeki hittel szólítja, hívja őt:

Járj köztünk, drága Isten-Ember,
tavasz van, nőnek a gazok
s kevesek az igaz igazok.
Úgy látlak, ahogy kigondoltak:
egy kicsit véres a szíved,
de én-szívem egészen a tied.

Jézus személyét, életének legapróbb részleteit megszámlálhatatlan alakban örökítette meg és őrzi a zene világa is, a népénekektől fogva a legmonumentálisabb műalkotásokig. Az évszázadok során számtalan egyházi kompozíciót írtak, mert szerzőiket mélységesen eltöltötte a misztérium tisztelete.

Csak néhány példa. Berlioz szeretett feleségének halála után lelki egyensúlyát a háromrészes Krisztus gyermekkora oratórium megkomponálásával nyerte vissza. A zeneszerző gazdagon árnyalt zenével festi meg a jászolban nyugvó kisdedet, a gyermek Jézusban gyönyörködő szent családot s a menekülésre felszólító angyali szózatot.

Johann Sebastian Bach kantátái közül számos foglalkozik Jézus életének különféle epizódjaival. “A mélységből kiáltok feléd, Uram…” kantátájában nem ír le “eseményt”, csupán gondolatot, érzelmet, hitet fogalmaz meg rendkívül kifejező módon. Liszt Ferenc 13 esztendőn át érlelte, csiszolta Krisztus oratóriumát, melyben végigköveti Jézus egész életét. A Getszemáni kertben kezdődik a befejező rész, a Passió és feltámadás. A tétel legmonumentálisabb szakasza a “Stabat mater”, amely a keresztre feszített Jézus szenvedésének és halálának költői megfogalmazása. Nagy művét Liszt húsvéti himnusszal és a feltámadás víziójával zárja le.

Megszámlálhatatlan nemcsak a hálás zenehallgatók, de azon hívők sokasága is, akik hitüket olyan dallamokkal táplálták, melyek a Biblia örömhíre hatására, hívő szívből fakadtak és a liturgia részei lettek, vagy alkalmas segítséget nyújtanak a liturgia méltó végzéséhez. A zeneművészetben s az énekben a hit így vált túláradó örömmé, szeretetté és bizalomteljes várakozássá a szabadító Istenre.

RM