A “legkisebb” helynök – Szegedi Jenő

165

111 évvel ezelőtt, 1897. június 27-én született Nagylucskán (13 km Munkácstól), és 25 éve, 1983. május 23-án halt meg Felsőkerepec sok évtizeden át hűséges plébánosa és Kárpátalja római katolikus egyházterületének kb. negyed századig vezetője, rendkívüli helynöke.

1919. november 2-án, 22 és fél éves korában szentelték áldozópap-pá. Nyilván kis termetére utal az Új Hajtásban évekkel ezelőtt megjelent fénykép egy magas termetű paptársával. Fölszentelése után templomi miséjét valaki úgy jellemezte, mint amikor a 12 éves Jézus tanított a jeruzsálemi templomban. A temetésén mondott beszédben is említette a prédikáló pap, hogy szívesen nevezték az emberek “a kis Szegedinek” .

A papi névtár szerint Munkácson, Dobóruszkán, majd ismét Munkácson volt káplán. 8 éves papként, 1927-ben került Felsőkerepecre lelkésznek, és ugyanott 1940-től plébános haláláig. 1947-től a másodfokú egyházi bíróság bírája, amikor pedig 1949-ben Pásztor Ferenc püspöki helynököt börtönbe viszik, három hónapon keresztül jár Beregszászba helyettesíteni.

1952-ben, dr. Bujaló Bernát letartóztatása után úgy tűnik, hogy ő lesz a “titkos helynök”, mert az állam nem ismeri el, de a papok hozzá fordulnak.

Szegedi Jenő helynöki kinevezéséről egy 1956-ból származó cédula (9×6 cm) másolata van

“1/1956 szám. Főtisztelendő Sz. Sz. Tanácsos Plébános Úr! Ezennel kijelölöm Főtisztelendőségedet, hogy halálom vagy bármely okból bekövetkezhető akadályoztatásom esetén utánam püsp. vikáriusi minőségben az u.n. Kárpátontuli területen azon joghatósággal és fakultásokkal éljen, amelyeket én b.e. Pásztor Ferenc prelátus püsp. helynöktől átvettem. Nagyrát, 1956 I. 2. Testvéri üdvözlettel Dr. Bujaló Bernát püsp. vikárius. Főtisztelendő Szegedi Jenő Sz. Sz. tanácsos plébános. Felső Kerepec.”

Ha Bujaló Bernát szükségesnek látta e levél megírását, ez bizonytalanná teszi, hogy 1952-55-ig kicsoda, és hogyan irányította ezt a területet? Csáti József a munkácsi Historia Domusban leírja, hogy hogyan is ment ő Munkácsra.

A papírok szerint Závodnyik Tibor küldte az utasításokat … Aztán amikor még abban az évben, 1967-ben renoválták a templomot, Szent Márton búcsúnapján meg is áldották, és Závodnyik Tibor “adminisztrátor” mondta a szentmisét és Szegedi Jenő “vikárius” prédikált.

Hogy a papság őt tartotta vikáriusnak, bizonyítja Árvay Dezső újlaki plébánosnak egy 1962. január 16-án írt és a mai napig fennmaradt levele, amelyben Macejkó János beregszászi plébánosnak arról, ír, hogy Erny Ferenc sárosoroszi plébános temetésén bizonyára ott lesz: “… Szegedy helynök úr… ” is.

Csáti József a munkácsi plébánia Historia Domusában írta Szegedi Jenőről: “kis ember volt, de nagy lélekkel. ”

Mindvégig Felsőkerepecen maradt, arany- és gyémánt-miséjét is itt tartotta, de vasmiséjét már nem érhette meg. Látnia kellett a papság lassú kihalását, és csak odaátról láthatta a lelki felszabadulást. Temetésekor a német nyelvű beszédet valószínűleg Heveli Antal szolyvai plébános mondta. Ennek felidézésével emlékezünk a “legkisebb” helynökre.

Krisztusban kedves Testvérek! A nagy XXIII. Leó pápa halála után volt legjobb esély arra, hogy Rampolla bíboros államtitkárt pápává válasszák. Megkérdezték, mi jellemezi, mi határozza meg a tevékenységét, ha pápává választották. Ő egy szóval felelt: a pap.

Nos, Krisztusban kedves Testvérek, ha az elhunyt életét, tevékenységét jellemezni akarjuk, nem találunk jobb, megfelelőbb szót: pap. Pap volt – egy jó, igazi, igaz pap – Isten szolgája, akire rábízta a lelkét…

Papi tevékenységére mindenekelőtt a templom emlékeztet, a templomban pedig az oltár – a szószék – a gyóntatószék. (rövid jellemzés)

De jó szolgaként és papként nem elégedett meg azzal, hogy csak azokat szolgálja, akik hozzá jöttek a templomba, hanem fáradhatatlanul járt azok után is, akik távol vagy messze álltak az Atyai háztól, és mindent megtett, hogy visszavezesse őket az Atyához, az Atyai házhoz. Ti ezt mind jól tudjátok – jobban, mint én – hogyan ment a távolállók után, kereste, hívta őket… azért, hogy kiengesztelődjenek Istennel és visszavezesse őket az Atyai házba. Az igyekezete, a szeretete a lelkek iránt nem jelenthetett nehézséget, fáradságot.

Jenő atya … kistermetű ember volt. Tréfásan “a kis Szegedi”-nek nevezték. De a lelke rendkívül nagyvolt, a szíve pedig rendkívül hatalmas. A szívében mindenki helyet talált, minden ember körülvett szeretetével… gyerekeket, fiatalokat, felnőtteket, öregebbeket, idősebbeket. Nem tett különbséget németek, magyarok, szlovákok, ukránok között-katolikusok és nem katolikusok között. Háza ajtaja mindenki előtt nyitva állt- hosszú életének gazdag tapasztalatai mindenkinek rendelkezésére álltak. Jenő atya egy mindenki számára gazdag utat járt be – teljes kézzel ajándékozta Istenének gazdag tapasztalatait és az embereknek szolgálta életét…

Emlékezetünkben megmarad, mint istenfélő pap, jó pásztor, aki Istenre bízta a nyájat – egy jó lelkipásztor hatalmas szívvel, aki minden embert átkarolt szeretetével, hogy az Atyához, az Atya házához vezesse őket.

A jó Isten hosszú életet ajándékozott neki. 1897. június 27-én született – ez év június 27-én töltötte volna be a 86. életévét. 1919. november 2-án szentelték pappá … jövőre ünnepeltük volna pappá szentelésének 65. évfordulóját, a vasmiséjét.

És most hazatért az Atya házába. A 83 éves VI. Pál pápa halotti imáját adhatjuk neki: Laetatus sum in his, quae dicta sunt mihi: in domum Domini ibimus. Örültem, mikor azt mondták nekem, az Úr házába megyünk. Igen, örült, hogy ezt mondhatta: az Úr házába megyünk. …az Atya házába. A lelkét az Atya szeretetére akarjuk bízni. Életében olyan sok embert vezetett Istenhez és most a jutalma lenne Isten és Istenben: béke – boldogság – örök boldogság.

Búcsút veszünk tőle – mindent megköszönve neki. Ő is búcsúzik tőlünk és köszöni mindenki szolgálatát.

Örök Atyaisten, Neked ajánlom lelkem, Aki az égben vagy – vezess haza az örök hazába. Ámen. (fordította: Tarpai Katalin)

Összeállította:
Bohán Béla SJ
beregszászi plébános