A Szentlélek a családban

55

Isten nem csak az embert, hanem a családot is saját képére és hasonlóságára teremtette: ahogy az Atyát és a Fiút a Szentlélek köti össze, úgy a szülők között is összekötő kapocs a Szeretet Lelke. Így a család kis egyházként (II. János Pál pápa szavaival: családegyházként) működik. A házasok között működik az egyesítő Lélek. A Teremtés könyvében Isten ezt mondta: „lesznek ketten egy testté”, amit Jézus is megerősített, és ezzel egészített ki: „Most már többé nem két test, hanem csak egy”. Ezzel is kifejezte, hogy az Isten valóban a Szentháromság képét akarja bemutatni a családokban.

Ebből a szerelemből születik az új élet, a gyermek. A Szentlélek, aki az emberiség történelmében minden jó kezdetekor, minden megújulásnál jelen van (pl. a világ teremtésénél, a vízözön után, pünkösdkor és azóta is mind a mai napig), ott van minden gyermek fogantatásánál is: új életet teremt a házasok kölcsönös szeretete által.

A testvéreket egy apa és egy anya köti össze, növekednek, nevelkednek Jézus igazságaiban a keresztény családon belül, és növekednek a szeretet lelkületében.

Jézus azt ígérte tanítványainak: a Szentlélek megtanít titeket mindenre. Ez éppen a családban kezdődik: a hívő szülők a gyermekek első hitoktatói, ők azok, akik türelemmel és szeretettel tanúskodnak nekik az élő Istenről, aki titokzatos szeretetegységben él három személyben.

A jó családban az idősebb testvérek is nevelik a kisebbeket, és így vertikálisan és horizontálisan is megmutatkozik az egymás iránti szeretet, az egymás iránti figyelmesség. A Szentháromság személyeinek mintájára a családtagok a kölcsönös szeretet titkát tanulják meg egymástól.

Itt mutatkozik meg a szülők és a nagyobb testvérek felelőssége is: arra használják-e pozíciójukat, hogy megtanítsák erre a gyermeket, a testvért, vagy visszaélnek hatalmukkal és zsarnokoskodnak a gyengébb fölött?

A Szentlélek Jézus célját akarja beteljesíteni a hívekben: „legyetek egyek, mint ahogy Atyám és én is egy vagyunk”. Az emberiség ezt a családban kezdi tanulni, az Istentől elgondolt legősibb, legtermészetesebb kis közösségben. Mert a jó családban együttélés, együtt-tervezés, együttmunkálkodás folyik, sőt az együtt szenvedést, az egymással való szolidaritást is ott kezdjük tanulni.

A családban tanulja meg az ember legkönnyebben a mennyországba jutást, hiszen „ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük”. Ez pedig azt jelenti, hogy az egymást szerető családban láthatóan megjelenik az Isten országa – már most is.

A közös imádságra is a Szentlélek hívja a házaspárokat kettesben és gyermekeikkel együtt is: a Szentírás olvasására, az együtt imádkozásra. Amit Jézus a nagy egyházról jövendölt, az a „kis” egyházra, a családegyházra is vonatkozik. Miként a mustármag a picinyke magból hatalmas fává növekszik, úgy nő a család is: két ember szerelméből létrejön a szentségi házasságban megerősített kapcsolat, amely később bővül a gyermekekkel is. Jákob 12 gyermekéből több ezres nép lett, amely háromezer éve él már Jákob áldásából – Isten Szentlelkének kegyelméből.

Igaz, hogy ma már kevesebb a nagycsaládos, de hála Istennek látni még olyan egészséges lelkületű keresztény családokat, ahol annyi gyermek születhet, amennyit Isten ajándékozni akar nekik, és nem amennyit a szülők önzésből vagy hitetlenségből vállalni mernek. Pedig minden gyermek nem csak újabb terhet, hanem újabb örömöt is hoz a családba.

Ahol a szeretet Lelke, ott az Isten. Fordítva is igaz: ahol beengedik az élő Istent az emberi kapcsolatokba, ott működni kezd a szeretet szelíd Lelke, oda örömmel érkezik haza minden családtag: gyerek, férj, feleség.

Ezt tervezte el Isten az ember megteremtésekor, hogy megtapasztalhassuk az Ő szeretetközösségét és benne az Ő örömét is. Ezt kell törekednünk megvalósítani családunkban szülőként, gyermekként, testvérként. A Sátánnak éppen ezért nem tetszik ez, ezért is éri annyi támadás mostanában a családot. Sokan nem tapasztalhatják meg a családnak mint szeretetközösségnek örömét, istenélményét, mert széthullott vagy szeretetlenséggel küzdő családban élnek. Azonban ők is gyakorolhatják a szeretetet a körülöttük lévők felé, csatlakozhatnak valamilyen kisközösséghez egyházunkon belül – a lényeg az, hogy mindig a kölcsönös szeretet és a másik java vezessen bennünket, mert így kerülhetünk egyre közelebb az Isten szép országához.

Majnek Antal püspök