A Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal

51

Jézus kínszenvedése előestéjén,, főpapi imájában (Jn.l7,2o-21) így fohászkodott: “De nemcsak értük (az apostolokért) könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem. Legyenek ők mindnyájan egy, amint Te Atyám bennem és én tebenned, így ők is egy legyenek bennünk.”
Tudjuk, érezzük, mily baj, hátrány a keresztények közötti egység hiánya. Az utolsó általános zsinatnak is egyik fő célkitűzése volt: előmozdítani, elősegíteni a keresztények egységét, utat, módot találni az egység megvalósítására.
Nézzük, mi mindent tett a zsinat ennek a célnak az érdekében?
1. Kidolgoztak két zsinati határozatot. Az egyik: a II. vatikáni zsinat határozata a keresztény „Egységre Törekvésről”, a másik: nyilatkozat az Egyház viszonyáról a nem keresztény vallásokhoz, elsősorban a zsidósághoz és az iszlámhoz – mint azokhoz a hitfelekezetekhez, amelyek az „Egy Istenben” hisznek – szaknyelven: monoteisták – egyistenhívők.
2. Megalakult az ún. „Egység Titkárság”, amelynek feladata összehangolni a különböző törekvéseket az egyesülés érdekében: megbeszéléseket folytatni, konferenciákat szervezni… Első vezetője ennek a titkárságnak a német jezsuita Bea bíboros volt, aki mint a Szentírás-tudomány tanára igen nagy nemzetközi tekintélynek örvendett. Halála után Hellebrandt holland bíboros, utrechti érsek lett a titkárság vezetője, majd hosszú időn át Dr. Franz König – bécsi bíboros érsek.
3. Nagyon fontos mérföldkő volt az egyesülés útján, hogy 1965.december 7-én VI. Pál pápa és Athenagorasz — konstantinápolyi ortodox pátriárka kölcsönösen feloldották azt a kiközösítést, amellyel 1054-ben a két egyház egymást kölcsönösen sújtotta.
4. Igen fontos tényezők az egység előmozdításában a kölcsönös látogatások. Látogatást tett a pápánál az anglikán egyház feje – Ramsey prímás, a skót presbiteriánus egyház moderátora – elküldte követét Athenagorasz Rómába a pápához… De mindezeket felülmúlta jelentőségében VI. Pál látogatása a Szentföldön 1974-ben, majd Konstantinápolyban 1976-ban, ahol találkozott Athenagorasszal. Ezt a látogatást viszonozta az ortodox pátriárka. II. János Pál pápa szintén ezzel a céllal utazott Törökországba, hogy találkozzék I. Demetriosz ortodox pátriárkával.
Van-e valamilyen komoly alapja és esélye ezeknek az egységtörekvéseknek – van-e valamilyen remény arra nézve, hogy megvalósul…nem túlságosan nagy-e, áthidalhatatlan a szakadék a különböző egyházak között – van-e valami, ami az egyházakat összeköti, ami közös a szakadás után?
Örömmel mondhatjuk: igenis, van. Nos, mik ezek a tényezők, amelyek összekötnek bennünket, amelyek alátámasztják reményünket az egyesülésre? Általában több az, ami összeköti a katolikus és nem katolikus keresztényeket, mint ami elválasztja őket. Konkrétan:
1. Közösek a hit alapelvei, igazságai…Összeköt a közös hitvallás…
2. Közös a kereszténység legfontosabb szentsége: a keresztség.
3. Közös, hogy mindannyian Krisztus szent evangéliumát olvassák. Az Ó- és Újszövetség minden keresztény egyház számára a hit hiteles forrása.
4. Közös a három ősi, legrégibb hitvallás.
5. Közös, ami főképpen a napi gyakorlati életben jut kifejezésre: közös a legfontosabb imádság: a Miatyánk, az Úr imája. Közös az egyházi év, annak ünnepei.
6. S végül – de nem utolsósorban – összeköt bennünket a közös szükség, a közös érdek az előbb említett Bea bíboros mondotta: „A szakadás a keresztények között: botrány…”
VI. Pál szerint: „A keresztények közötti egység egy el nem nyomható szükségesség.”