A VII. Római Katolikus Egyházzenei tábor Rahón

72

Az idén a páratlanul szép környezetben fekvő város, Rahó adott helyet július 22-26. között a Szvirida János vezette VII. Kárpátaljai Egyházzenei Tábornak. A résztvevő gyermekek Munkácsról és Aknaszlatináról jöttek. Az idén harminchét főre kerekedett a tábor létszáma. Mondhatjuk, hogy a csapat nagy része már “törzs-résztvevője” az évente nyáron megrendezésre kerülő tábornak, így évről évre úgy találkozunk, mint egy nagy család, ahol az emberek egész évben várják, hogy ebben az öt napban megosszák egymással az elmúlt év élményeit, ugyanakkor feltöltekezzenek a tábor új énekeiből és élményeiből.

Az idei tábor mottója lehetett volna “vissza a zene gyökereihez”, hisz a fő zenei téma a gregorián énekekkel való megismerkedés volt. Ennek keretében a gyerekek megtanulták a Missa De Angelist, valamint az Ave Verum Corpust. Mindkettő a Liber Usualis gyöngyszeme, és bár az ember azt gondolná, hogy a gyermekeknek nehezen emészthető a gregorián, mégis nagyon ügyesen megtanulták. Tananyag volt még Palestrina: Jesu Rex Admirabilis című, három szólamú darabja is, melyről az összpróbák alkalmával derült ki, hogy nem tartozik a legegyszerűbb darabok közé. Palestrina e művén keresztül szembesülhettek a gyermekek azzal a ténnyel, hogy bizony a kórusban való éneklés csapatmunka, ami sok odafigyelést jelent, nem csak abból a szempontból, hogy egyénileg hogy képezzük a hangunkat, hanem hogy a másik szólamokkal együtt kell énekelni, nem külön szólamként elénekelni mellettük.

Természetesen a sok gyakorlás és munka mellett nem hiányozhatott a szórakozás sem. Sok-sok játék volt a táborban, amely megmozgatta a gyermekek fantáziáját (pl. feladat volt egyik este előadni csapatonként egy-egy jelenetet a Bibliából, és hogy melyiket is, azt a többi csapatnak kellett kitalálni). Nekem egyik legnagyobb élményem az volt, mikor elmentünk kirándulni, és a szabadban magunk sütöttük meg a vacsoránkat, de sorolhatnám a függőhídon való átjutástól kezdve a szabadtéri színpadon való táncolásig a jobbnál jobb programokat.

A táborban vendégeink is voltak, az Összetartozunk Alapítvány képviseletében Vándor Adrienne és Béla látogatott el hozzánk. Többek között ez az alapítvány tette lehetővé, hogy az idén is megrendezésre kerülhessen a tábor, valamint itt szeretném megemlíteni Mikulyák László atya, valamint Irénke néni nevét, akik nélkül szintén nem lehetett volna részünk ennek az öt napnak az élményeiben.

Hálás szívvel köszönünk minden segítséget. Remélem, ez a kis beszámoló eljut azokhoz a gyerekekhez is, akik az idén nem tudtak eljönni a táborba és meghozza a kedvüket, hogy jövőre Ők is eljöjjenek.

T. Benkő Orsolya