„Adj hálát mindenért mindenkor!” – Papszentelés a székesegyházban

74

Két év után újra papszentelést ünnepelhettünk egyházmegyénkben: június 15-én a munkácsi Tours-i Szent Márton székesegyházban Majnek Antal püspök pappá szentelte Pilip Viktor Teodor diakónust.

A szentelendő előző nap az oltár előtt, főpásztora jelenlétében letette a hitvallást és kérte pappá szentelését, kifejezve azt a meggyőződését, hogy maga az Úr hívta el őt a papságban való életre. Majnek Antal püspök erről beszélt prédikációja elején: „…ezt a testvérünket maga az Úr Isten hívta meg erre a rendkívül fontos és szép szolgálatra. Tudjuk: a hívás mindig megelőzi a mi jelentkezésünket; az Úr Jézus hívására lehet csak valakinek majd igazán őszinte, szép és hűséges küldetése, missziója is az elöljárója által rendelt egyházrész számára.” Majd így folytatta: Az egyház tanítása szerint a püspököknek, papoknak hármas feladatuk van, melyek megélése rendkívül fontos egész életükben: hogy tanítók, papok és jó pásztorok legyenek. Nagyon fontos ebben a munkában – ahogy a pápa néhány nappal ezelőtt mondta a papoknak –, hogy „bár nem vagyunk tökéletesek, de hűségesen, nagy odaadással végezzük szolgálatunkat, alázattal, szívesen és örömmel.” „Még egy negyediket is hozzátennék” – folytatta a püspök atya –, „hiszen talán egy kicsit elfelejtődött az utóbbi néhány évszázad alatt, hogy a püspök és a pap orvos is kell hogy legyen a rábízottak, különösen a szegény betegek számára.” A jó pásztori munkához pedig megint idézte a Szentatyát, aki azt mondja: a jó pap mindig együttérző ember: irgalmas, türelmes mindenkihez, különösen azokhoz, akik rá vannak bízva; a lelkipásztor szíve az Úr szeretete által átdöfött szív, ezért ő már nem önmagát szeretgeti, szolgálja, hanem Isten és a felebarátai felé fordul.

Majd a szentelendőhöz intézve szavait így szólt: „Kedves Teodor Viktor, gondolj arra, hogy mindaz a munka, amire készültél, s főleg a szentmisére, amiről gyakran elmélkedtél, valóban Istennek tetsző dicsőítő, hálaadó és kérő imádság legyen a te szívedből, és mindazok szívéből, akik tőled kérik, hogy ajánld fel, illetve közvetítsd ezt az Úr Isten felé. És végül ne felejtsd el azt, mit mondott az Úr Jézus az Ő apostolainak és minden követőjének: aki Őt követni akarja, először is tagadja meg önmagát és vegye fel keresztjét, úgy fogja tudni követni őt szívesen és örömmel. Szent Pál apostolhoz hasonlóan bármilyen bajban, örömben, gazdagságban, szegénységben szünet nélkül tartsd a kapcsolatot Istennel, tehát imádkozzál és adj hálát mindenért mindenkor. Az Úr Isten dicsőségére. Ámen.”

A szentelés a szokott módon folytatódott: a kézrátétellel, a felszentelő imádsággal, a Mindenszentek litániájával, az új pap miseruhába öltöztetésével, kezeinek olajjal való megkenésével, a paténa és a kehely átadásával… Majd előbb a püspökkel, utána pedig a paptestvérekkel váltott békecsókot az új pap, akik ezzel a gesztussal örömmel fogadták maguk közé új társukat. Majd életében először mutatta be a szentmiseáldozatot a püspök atyával és paptestvéreivel együtt.

Minden alkalommal ez történik a szentelési szentmisén, s mégis minden alkalommal újnak hat mindez; valóban az is, hiszen a felszentelt számára ez egyszeri alkalom, amikor szabad akaratából örökre elkötelezi magát Istennek.

Az ünnepi alkalmat szépítette még énekével a Munkácsi Fiúkórus Volodimir Volontir vezetésével, valamint a székesegyház kórusa.

Pilip Viktor másnap, június 16-án szülővárosában, a huszti Szent Anna plébániatemplomban mutatott be újmisét.

Imádkozzunk új papunkért, hogy hűségesen és szilárdan kitartson Istennek tett ígéreteiben és a hívek üdvösségének szolgálatában!

Pápai Zsuzsanna