Április szentjei

61

SZENT ADALBERT

Adalbert (nyelvújítási azonosítással Béla, szlovákul, csehül Vojtech), cseh főúri család sarja (956-997). Magdeburgban, a Német-Római Császárság keleti missziós központjában tanult, majd Rómában bencés szerzetes lett. Akkoriban az első keresztény ezredév közeledtével Krisztus újraeljövetelét várták, ezért nagyon sokan a pogány népek megtérítését tekintették első számú feladatuknak. Adalbert a csehek, magyarok, lengyelek, poroszok között végzett missziós munkát. Amikor Pannoniában térített (992-994), megkeresztelte Géza fejedelmet és fiát, Vajkot. A poroszok között halt vértanúhalált 997. április 23-án. Szent István király őt választotta az esztergomi főegyházmegye máig tisztelt védőszentjének, és tiszteletére 1010-ben székesegyházat építtetett.

SZENT GYÖRGY

György az egyház mártírologiumában ókeresztény vértanúként szerepel, aki Diocletianus idejében vállalta hitéért a halált. Bár alakjának történeti hitelességét az újabb kutatások megkérdőjelezték, ez semmit sem változtatott azon, hogy szimbóluma és legendája kitéphetetlenül beleszövődjön a kereszténység s így a magyarság hagyományvilágába is. Az Érdy-kódexben megőrzött legenda szerint a hitregebeli, népmesei’ hős méltán rászolgált a Sárkányölő Szent György elnevezésre.
A vértanútörténet szerint György, a katonaszent, nem nézhette, hogy Diocletianus pusztítja a keresztényeket, és megkeseredett amiatt, hogy bálványimádásra kényszeríti őket. Levette vitézi ruháját, szétosztotta mindenét a szegények között, és a keresztények közé vegyült. A pogány bálványokat ördögöknek nevezte, mire a császár börtönbe vetette, és kegyetlenül megkínoztatta. Nyolcadnapon körülhordoztatta a városon, majd fejét vétette. György utolsó perceiben mondott imáját a legenda így örökítette meg
„Én édes Uram, Jézus Krisztus, kérlek a te szent nevednek tisztöletes méltóságáért, hogy az én lelkemet el ne szakasszad a te szent malasztodtul örökkül örökké. Másodszor: és valaki a te szentséges nevedért az én kínszenvedésemről ájtatossággal megemléközendik, és ő szükségének idején engemet hívand, hallgattassák meg! Harmadszor: és valaki az én halálomról szerzett könyvet nála viselendi és olvasandja, avagy csak olvasván hallgatandja, azon órában bocsátassanak meg minden bűnei. És valaki nála hordozandja, minden menny-ütéstől, hadban való veszedelemtől és ítéletben való hamis tanúktól megszabadultassanak, továbbá valamely házban leend az én szenvedésemről való könyv, ott néma, sánta, süket, csokabonka gyermek ne születhessék. És valaki valamit tud kérni az én nevemben, minden kérelmése beteljesedtessék minden kétség nélkül.”
A sokat olvasott, hallgatott, ábrázolt legenda egyik legköltőibb tükörképe a középkori ember lelkivilágának, képzelőerejének. A férfias helytállást, az önfeláldozó emberséget, a nők tiszteletét mintha György példázta volna a fiatal Európának. A magyarság körében már Szent István korában jelentkezik tisztelete. A szent király nagyobb legendája szerint a pogányság ellenállását a kereszt jelének oltalmában, Szűz Mária segítségével, Márton püspök és Szent György vértanú zászlaja alatt törte meg. Az első csanádi székesegyházat Gellért püspök Szent Györgynek ajánlotta. Számos Árpád-kori monostor és templom választotta patrónusául a Krisztus igájába szelídülő szent lovagot.