Bioetika: A tudósok felelőssége

58

Vatikán: II. János Pál pápa február 24-én délelőtt az Apostoli Palota Kelemen termében fogadta a Pápai Életvédő Akadémia évi közgyűlésének résztvevőit.
A pápa köszöntötte a világ minden részéről érkezett tudósokat. Gratulált mostani, negyedik közgyűlésük témaválasztásához: „Az emberi génbank: emberi személyiség és a társadalom jövője”. A Szentatya kifejtette: a sejtben lévő kromoszómák, illetve a bennünk található gének összessége olyan, mint egy utolsó földrész, amely még felfedezésre vár. A genetikai és a sejtbiológiai ismeretek birtokában a tudomány ma képes az emberi élet sejtjének tanulmányozására és az individuumra jellemző mechanizmusok felismerésére. Ezek a felfedezések egyre inkább feltárják a Teremtő nagyságát, mert lehetővé teszik az ember számára, hogy meggyőződjék a teremtésben uralkodó rendről és értékelni tudja az emberi test csodáját. A modern korban azonban egyre erősebb a tudás arra való törekvése, hogy uralkodjék a dolgokon. A tudás és a hatalom egyre inkább olyan logikába fonódik össze, amely megbéklyózza az embert. Az emberi génbank ismerete esetében ez a logika odáig vezethet, hogy beleavatkoznak az emberi élet struktúrájába, azzal a céllal, hogy leigázzák, osztályozzák és manipulálják a testet, valójában a személyt és a jövendő nemzedékeket. Helyesen tette tehát a Pápai Életvédő Akadémia, amikor jelenlegi ülését ennek a témának szentelte, és arra törekszik, hogy megbeszéléseit az emberi személy méltóságát tükröző antropológiai alapokra helyezze. A pápa leszögezte: jogtalan bármiféle beavatkozás, ha nem az emberi személy javát, vagyis a test és a lélek egységét szolgálja, s ugyanígy jogtalan bármilyen emberi lény hátrányos megkülönböztetése esetleges genetikai sérülései alapján, amelyeket születése előtt vagy után mutatnak ki. Éppen ezért a katolikus egyház — amely a Krisztustól megváltott embert tekinti a saját útjának — állandóan sürgeti, hogy a törvényalkotás szintjén is ismerjék el az emberi személy méltóságát, fogantatástól kezdve. A Szentatya kifejezte aggodalmát az olyan irányban történő terhességi vizsgálatok miatt, amelyeknek szándéka nem a gyógyítás, hanem a nem egészséges magzatok életképtelenné nyilvánítása. Felhívta a figyelmet: terjedőben van egy szelektáló eugenetikái fajnemesítési szándék. A pápa végül megfogalmazta reményét, hogy az emberi génbank tanulmányozása a betegségek fölötti győzelemhez nyújt új lehetőségeket, nem pedig az emberi nem szelektálásához. Egyértelmű, hogy a jövő társadalma akkor lesz igazán emberhez méltó és akkor teremti meg a népek közötti egyenlőséget, ha a tudomány felfedezéseit a közös jó szolgálatába állítják.

VR/MK
A pápa ismét elítélte a fogamzásgátlást

Róma: Február 28-március 1 között országos értekezletet tartottak a római Szent Szív Katolikus Egyetemen a Termékenység Természetes Szabályozását Tanulmányozó és Kutató Központ szervezésében a Humáné vitae enciklika megjelenésének 30. évfordulója alkalmából. Az összejövetelen felszólalt a születésszabályozás természetes módszerét kidolgozó Billings házaspár, valamint Livio Melina prelátus, a lateráni egyetem erkölcsteológia professzora. Az értekezlet 400 résztvevőjét II. János Pál pápa üzenetben üdvözölte. VI. Pál pápa tanítása nyomán a Szentatya leszögezte: a házastársak közötti szerelmi aktus kölcsönös és teljes önátadás, a termékenység természetes szabályozása pedig a valós és kölcsönös szeretet- és életközösség kifejezése. A fogamzásgátlás akadályt gördít az önátadás elé, és elfogadhatatlan, mivel megtöri a házastársi aktus két, egymástól elválaszthatatlan jelentőségét, egyesítő és utódnemző szerepét. VI. Pál hangsúlyozta, hogy a felelős apaság-anyaság szempontjából alapvető különbség van a fogamzásgátlás és a természetes módszerek között. Alapjukat az emberi személyről és a szexualitásról alkotott, egymással össze nem egyeztethető két felfogás képezi. II. János Pál kifejtette, hogy napjainkban gyakori az a gondolkodásmód, amely a természetes módszereket a fogamzásgátlás egy másféle formájának tekinti. Ez a nézet téves. Ma a házastársak nehezen értik meg a rájuk vonatkozó erkölcsi törvényt, és nehézségekbe ütköznek a kölcsönös önátadás megvalósításában. Az egyház tudatában van ennek, és arra törekszik, hogy segítse őket, rendelkezésükre bocsátva a Krisztus által felkínált kegyelmi eszközöket. Ahhoz, hogy a házaspárok maradéktalanul megvalósíthassák küldetésüket, fontos az orvostudomány és a tudományok hozzájárulása. Egyrészt széles körben meg kell ismertetni azokat a tudományos alapokat, amelyekre a természetes módszerek épülnek, másrészt tovább kell folytatni azoknak a biokémiai és biofizikai jelenségeknek a kutatását, amelyek felismerhetővé teszik a termékenységi időszakot, biztonságosabbá téve ezáltal a felelős apai és anyai magatartást.

VR/MK

A szülők gyermekükben egy örökkévalóság kezdetét ajándékozzák a világnak, amely sosem ér véget. Olyan valóságot teremtenek, amely soha meg nem szűnik, sohasem válik feleslegessé, s többé nem lehet visszavonni. Mert minden újszülött egy új örökkévalóság az Isten szemében.

Kari Rahner