Búcsú Sütő Andrástól

49

Szeptember 30-án, hosszan tartó, súlyos betegség után 79 éves korában elhunyt Sütő András Kossuth- és Herder-díjas erdélyi író. Temetésére a marosvásárhelyi vártemplomban került sor október 7-én családtagok, pályatársak, tisztelők, erdélyi, valamint anyaországi politikai és közéleti személyiségek jelenlétében. Sütő András nemcsak Erdélyt rajzolta vissza Európa térképére, de valamiképpen a szétszóródott 20. és 21. századi magyarságot is összetartotta.
Sütő András próza-, dráma- és esszéíró 1927-ben született a Maros megyei Pusztakamaráson.

1940 őszétől a nagyenyedi Bethlen Kollégium, 1945 januárjától pedig a Kolozsvári Református Kollégium diákja volt. 1946-tól a kolozsvári Világosság c. lapnál dolgozott, majd 1948-tól a Falvak Népe hetilap munkatársa, később főszerkesztője Bukarestben. 1958-89-ig a Művészet, illetve az Új Élet marosvásárhelyi lapok főszerkesztője, tizenkét éven át nemzetgyűlési képviselő. 1974 és 1982 között a Romániai Írók Szövetségének alelnöke volt. Az erdélyi magyar kisebbség méltatlan sorsa elleni tiltakozásai miatt 1980-ban betiltották művei kiadását, színdarabjainak bemutatását, így tíz éven át Magyarországon publikált. 1990 márciusában román nacionalista gyilkossági kísérlet áldozataként súlyosan megsebesült, egyik szemét elvesztette. Példamutató közéleti szerepvállalásáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki.

Alakjai összetéveszthetetlenül erdélyi, mezőségi emberek. Anyám könnyű álmot ígér (1970) c. naplóregényét édesanyja kérésére írta. A családi feljegyzések, mesék, levelek, novellák mozaikjából összeálló regény az emberi helytállás, igazságkeresés szép dokumentuma. Az Engedjétek hozzám jönni a szavakat (1977) c. esszéregénye az anyanyelv védelmében íródott: arról szól, a nagyszülők miként adják át a világot szavakban is unokájuknak. Legmaradandóbbat mégis drámáiban (Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel, Szuzai menyegző, Perzsák) alkotott. Ezekben az etikus magatartás lehetőségeit kutatta, azt, mi lesz az emberrel a hatalom kezében, és mivé lesz az ember, ha hatalomhoz jut. Az Advent a Hargitán (1985) c. “tündérjátéka” már közvetlenül fejezi ki az erdélyi magyarság létélményeit, az Álomkommandó (1987) pedig egyenesen a fasizmus és a jelenlegi terror lényegi azonosságára mutat rá.

Sütő András jellegzetesen bibliai veretű nyelve, gondolati igényessége, a nemzet sorsáért való aggódása kiemelkedő helyet biztosít számára az egyetemes magyar irodalomban. Sírja méltó helyre: a Bolyaiak szomszédságába került a marosvásárhelyi temetőben. Nyugodj békében, András bátyánk!

Gé.