Casciai Szent Rita, a reménytelen helyzetek szentje

27
Szinte nem is fontos a családi neve, mert ő egyszerűen csak a Szent Rita néven ismert közbenjáró szentünk, főként családi ügyekben és az ún. „lehetetlen helyzetekben”.

„Umbria gyöngye”, Olaszország egyik legismertebb szentje, 1381-ben született Roccaporanában, Cascia környékén. Szüleinek évekig tartó imádsága után Rita születését egy égi hang jelezte. A hang azt kérte, hogy a születendő kisleányt Ritának, azaz igazgyöngynek nevezzék. Már gyermekkorában csodás jelek kísérték. Arcát csecsemőkorában méhek lepték el, de egy sem szúrta meg.

Rita szerény körülmények között, szeretetteljes légkörben nőtt föl és igaz vallásos nevelésben részesült. A kislányban már igen korán, 5 évesen felébredt a vágy, hogy együtt szenvedhessen Krisztussal. Arról álmodott, hogy ágostonos kolostorba léphessen. A nagylán.- nyá érett Ritát azonban feltűnő szépsége miatt elutasították a kolostorban, mondván, ilyen szép teremtés menjen inkább férjhez. A mindössze 12 éves Rita kezét szülei – valószínűleg kényszerhelyzetben – odaígérték egy náluk sokkal módosabb, helybeli ifjúnak, aki a kortársak szerint vad és erőszakos ember volt, s akinek nem voltak barátai, csak ellenségei. Rita is félt tőle, de belátta, hogy az Úrnak másféle szándékai vannak vele. Így elszántan rátette életét arra, hogy nincs más megoldás, bele kell mennie egy „lehetetlen” házasságba, és ott kell hűnek maradnia Istenhez, az Ő szeretetéhez és törvényeihez.

18 évig tartó házasélete nagyobbik felében lelkiismeretesen azért küzdött, hogy szeretni tudja férjét, és megbocsássa annak minden durvaságát, a testi bántalmakat és az azokon túltevő lelki megalázásokat. Tudatos szeretete először csak puhítani kezdte, majd később egészen meglágyította férjét, aki megszelídült, s végül megtanulta a tapintatot is. Ekkor azonban fizetnie kellett régi mivoltáért. Egy, még házassága előtt elkövetett és megbosszulatlanul maradt sértésért valaki tőrt döfött a bordái közé. Mielőtt meghalt volna, még meg tudott gyónni és áldozni. Szent Rita megsiratta, mert ekkor már őszinte szeretettel szerette férjét. Innentől azonban már Rita ikerfiai fölött lebegett a sötét árnyék: az egész Itáliában szokásos vérbosszú íratlan, de mindennél erősebb társadalmi törvénye, amivel szemben Rita tehetetlen volt. Ismét nem volt számára más kiút, csak az imádság, amelyben Istentől kért megoldást. Egy évre rá Isten megadta a keserű, el sem képzelhető megoldást: a fiúk váratlanul meghaltak, egyik a másik után, betegágyban, kés helyett megbocsátást küldve az ellenséges háznak.

Amikor Rita magára maradt, vagyonát szétosztotta, és régi vágyát követve be szeretett volna lépni a Cascia-i Mária Magdolna ágostonos kolostorba, ahonnan egymás után háromszor visszautasító választ kapott özvegysége miatt.

Rita továbbra is szótlanul eljárt templomukba, míg végül 1407-ben csodálatos módon bejutott: Keresztelő Szent János, Szent Ágoston és Toletinói Szent Miklós vitték be éjnek idején a kolostorba. A nővérek már kérdezni sem merték, megengedték, hogy ott maradjon közöttük, engedélyt kapott a rendbe lépésre, letehette a fogadalmát, amelyet titokzatos megrendültség vett körül, mert érezni lehetett az egyszerű, megtört asszony körül Isten rendkívüliségét. Végül egyre többen jöttek hozzá tanácsért és közvetítő imádságokért. Tapasztalták, hogy a különösen „nehéz” ügyekben tud segíteni. 40 éven át élt a zárdában, folytatva önfeláldozó életét. Szüntelenül mások helyett vezekelt, ápolta a betegeket, és minden rászorulónak melegséget és fényt küldött. Miután hosszú ideje kérte az Urat, hogy szenvedéseiben részesülhessen, szaggató fejfájás kezdte gyötörni és homlokán Krisztus töviskoronájának sebei jelentek meg. E sebek 15 éven át véreztek. A sebek megjelenése után elkülönítették nővértársaitól, és hos.- szú időn át iszonyatos szenvedéseket élt át, amelyeket örömmel viselt és Krisztusnak ajánlott. Közbenjárására megszállottak és betegek gyógyultak meg.

Utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. 1447. május 22-én hívta át Isten az örök boldogságba, átköltözését egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg. Különleges kiváltságként Rita testét soha nem temették el, mert a legutóbbi időkig csodálatos módon nem látott romlást. Sértetlenül került ki a tűzvészből is, amelyben koporsója porrá égett. Épen maradt testét a Cascia-i Szent Rita templomban őrzik. Ravatalánál csodás testi és lelki gyógyulások következtek be. Századok óta Szent Rita a kétségbeejtő helyzetekbe került emberek és az anyaság védőszentje, továbbá a meddőségben s a házassági gondoktól szenvedők patrónája.
Összeállította: Riskó Mariann