CIGÁNY SZÁRMAZÁSÚ BOLDOG

69

Május 4-én II. János Pál pápa a Szent Péter téren bemutatott ünnepélyes szentmisén öt Isten szolgáját a boldogok sorába iktatott. Az új boldogok közül kiemelkedik Ceferino Jiménez Malla spanyol cigány alakja, az első roma, akit az egyház a keresztény élet példaképeként állít a hívők közössége elé. Erre a történelmi eseményre Európa minden részéből cigányok ezrei érkeztek Rómába, akik jelenlétükkel, illetve a mise során felhangzott hegedű- és gitárdallamokkal gazdagították az ünnepélyes szertartást. A pápa a szertartás során az első cigány boldoggá avatása kapcsán kiemelte: a keresztény üzenet nem ismer faji és kulturális határokat, mert Isten előtt nincsenek országhatárok. Boldog Cerefino példát és ösztönzést ad ahhoz, hogy a sajátságos cigány kultúra teljességgel beépüljön a társadalmi környezetbe.
Cerefino Jiménez Malla a spanyol polgárháború idején szenvedett vértanúságot. A közösségben, ahol élt, mindenki El Pelének, a kopasznak hívta. 1861-ben született Katalóniában, vándorcigány családban. Szülei bizonyára azért adták neki a Cerefino nevet, mert Szent Zepherinus pápa ünnepén, augusztus 26-án született. Nem járt iskolába, élete végéig írástudatlan maradt. Hosszú éveken át vándorcigány életet élt, csak élete derekán telepedett le Barbastroban, Spanyolország északi részén. Előbb egyedül készített fűzfakosarakat árult, majd állatkereskedéssel foglalkozott, amiből – legalábbis egy időre – jómódra tett szert. 18 éves korában cigány szertartással nősült, Teresa Jiménez Castrót vette el feleségül. Nem született gyermekük, de örökbe fogadta felesége unokahúgát, Pepitát, akit nagy szeretetben és istenfélelemben nevelt. A boldoggá avatási szertartás során a tanúk egybehangzó vallomása szerint maximálisan becsületes kereskedő volt, mindenki tisztelte. Különleges képessége volt arra, hogy békét teremtsen a perlekedők között, olyannyira, hogy a szegények ügyvédjének és a romák polgármesterének nevezték. Gyöngéd szeretettel közeledett a gyermekekhez, Jézusról beszélt nekik, templomba vitte őket, a természet és az állatok tiszteletére tanította valamennyit. „Erre jár Pelé, ne káromkodjunk!” – mondták egymásnak az emberek, amikor közeledni látták. Élete derekán következett be a döntő fordulat. 50 éves kora körül felhagyott a vándorélettel. Hűségesen szeretett feleségével a katolikus egyház szertartása szerint is házasságot kötött. Az asszony halála után még 14 esztendőt élt, és minden este elimádkozta a Rózsafüzért felesége fényképe előtt. Befogadta házába a koldusokat, és mindenét megosztotta velük. Látogatta a menedékházak öregjeit, és imádkozni tanította őket. Részt vett a város minden egyházi kezdeményezésében: az éjszakai szentségimádásban, az ún. Eucharisztikus Csütörtök Társulatban, csatlakozott a ferences harmadrendhez és a szegényekben Krisztust szolgáló vincésekhez. Nagy tisztelője volt Isten Anyjának. Unokája tőle tanulta ezt a szép fohászt: „Szűz Mária, Anyám, légy mellettem minden utamon!” Elete utolsó húsz esztendejében napi áldozó volt. Az élet nehézségeit lázadozás nélkül elfogadta: „Isten akarata ez. Ő tudja, mit tesz.” 1936-ban, a spanyol polgárháború idején már 75. évében járt. Július 25-én szemtanúja volt annak, hogy az utcán egy fiatal papot bántalmaznak. „Szűzanyám, ennyien az ártatlan ellen?” A katonák erre őt is elfogták, és mivel rózsafüzért találtak nála, börtönbe hurcolták. 15 napi fogság után 12 elítélt társával együtt kivégezték, köztük Florentino püspökkel. Utolsó szavai ezek voltak: „Éljen Krisztus Király!” Tömegsírba vetett holttestét később nem tudták azonosítani. Ceferino Jiménez Mallát nem azért ölték meg, mert roma volt, hanem mert bátran megvallotta hitét.

(MK)