„Csak egyetlen tervem van: Istent szolgálni és a püspöknek engedelmeskedni”

72

Beszélgetés Gál Jurij diakónussal

Mire ez az írás megjelenik, Gál Jurij nem diakónus többé, hanem egyházmegyénk legújabb újmisés papja. Szentelése előtt néhány nappal készült vele az interjú.

– Hol és mikor született? Hogyan telt gyerekkora?

 

– Perecsenyben születtem egy egyszerű családban. Édesapám perecsenyi, édesanyám turjaremetei születésű. Idén ünnepelték házasságkötésük 25. évfordulóját. Van egy öcsém, Vászja, aki tizennyolc éves.
1996-2007 között a perecsenyi kö- zépiskolában tanultam. Sok szép emlék él bennem az iskolai évekkel kapcsolatban. Még most is sok barátom van, akiket az iskolai éveim alatt szereztem.

– Hol találkozott először a vallással, a hittel, Istennel? Ki tanította imádkozni?

– Keresztény családban születtem. Velünk lakott és ma is él dédnagymamánk, aki 88 éves. Már kisgyerekkoromban elvitt a templomba Jézushoz. Nagyon szerettem templomba járni. Édesanyám mesélte, hogy kisgyerekként gyakran elaludtam a szentbeszéd alatt, de így is hatással volt rám Isten szava és kegyelme. Emlékszem, dédnagymamámnak mindig kezében volt a rózsafüzér. Ő tanított meg imádkozni. Hatéves születésnapomon mehettem először ministrálni. Ezt Szvjatoszlava nővérnek köszönhetem, aki akkoriban Perecsenyben szolgált. Ő tanított hittanra, ő készített fel az első szentgyó- násra és az elsőáldozásra. Nagyon izgultam az első szentáldozás előtt, de egyben nagyon vágytam arra, hogy befogadhassam Jézust.

– Volt-e gyerek- vagy ifjúkorban olyan pap, aki példaképként állt Ön előtt?

– Akkoriban Šašik Milan atya, jelenlegi görögkatolikus püspök volt a perecsenyi plébános. Már gyerekként is láttam, mennyire buzgón végzi munkáját, mennyire szereti nyáját és keresi az elveszett juhokat. Nil Luscsák görögkatolikus segédpüspök is nagy hatással volt rám, aki szintén Perecsenyben szolgált. Az ő személyében nagy odaadást és alázatot láttam. Valóban törekedett a szentségre.

– Mikor gondolt először a papságra? Miért választotta ezt a hivatást?

– Már gyerekkoromban is gondoltam a papságra, bár akkor még nem értettem ennek a hivatásnak a nagysá- gát. Tetszett, ahogyan a pap Isten felé vezeti az embereket, a liturgiát is nagyon szépnek láttam. Később kissé elbizonytalanodtam, és végül a középiskola befejezésekor hoztam meg a végleges döntést. Egy nagybereznai templombú- csú alkalmával a szentmise után odamentem Majnek Antal püspökünkhöz és bejelentettem, hogy pap szeretnék lenni. Azt válaszolta, hogy amikor befejezem az iskolát, hívjam fel, addig pedig imádkozik értem. Felhívtam, és most itt vagyok.

– Szülei hogyan fogadták a döntését?

– Elfogadták. Azt mondták, hogy ebben a kérdésben nekem kell döntenem. Tanulmányaim alatt is támogattak, vigasztaltak a nehézségekben, mint ahogyan azt a jó szülő teszi.

– Hogyan teltek a szemináriumi évek?

– Horodokban (Hmelnicki megye) tanultam a Pápai Lateráni Egyetem Szentlélekről nevezett Papnevelő Intézetében. Gyönyörűek évek voltak, a szeminárium lett a második otthonom. Voltak örömeim, nehézségeim, de lelkiatyámnak köszönhetően megtanultam vigasztalásra lelni a kápolnában, az Eucharisztiában jelenlévő Jézusnál.

– Mi a jelmondata?

– Jelmondatként a 139. zsoltár 14. versét választottam: „Dicsőítelek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden mű- ved!” Ezt a mondatot lelkivezetőmnek köszönhetően szerettem meg, aki mindig támogatott és tanácsokkal látott el. Csak az Isten ismer engem teljesen, mert Ő alkotott engem, ezért csak Benne találok nyugalomra. Mint ahogyan Szent Ágoston, a perecsenyi templom védőszentje mondta: „Magadnak teremtettél minket, Istenem, és nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik Benned”.

– Hogyan készül a papszentelésre?

– Először is lélekben. Nagyon izgulok. Ezen kívül a nagy esemény sok szervezést is igényel, de hálás vagyok Istennek a szüleimért és barátaimért, akik nagyon sokat segítenek.

– Ön szerint hogyan lehet segíteni manapság a fiúknak, hogy meghallják és követni tudják Isten meghívását a papi szolgálatra?

– Ez nehéz kérdés. A legfontosabb az, hogy nyíljanak meg az Úr előtt.

– Milyennek látja a jövőjét? Vannak-e tervei?

– Csak egyetlen tervem van: Istent szolgálni és a püspöknek engedelmeskedni. Remélem, a továbbiakban is csak erre vágyom majd.

– Ön szerint milyen karizmákkal rendelkezik?

– Minden olyan karizmát megkaptam, ami a lelkipásztori szolgálathoz szükséges.

– Hogyan tölti szabadidejét? Vannak barátai a kispapok, papok körében?

– Júliustól diakónusként szolgálok Aknaszlatinán. Ha van egy kis szabadidőm, azt olvasással, a magyar nyelv elsajátításával töltöm. Ezenkívül a szakdolgozatom védésére készültem. Október 1-jén védtem meg a teológiai magiszteri címemet, ez is sok felkészülést igényelt. Vannak gyerekkori barátaim is, akikkel tartom a kapcsolatot, de vannak új barátaim is, akik között vannak kispapok, diakónusok és papok is.

Az interjút készítette: Bundáné Fehér Rita