Családügyi Világkongresszus az USA-ban

45
kongresszusi terem

Nagy izgalommal nyújtottam be nyáron a pályázatomat a Kárpát-medencei Családok Szövetségéhez, a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének elnökségi tagjaként.

Egyesületünk alakuló nemzetközi kapcsolatait én szerveztem, ezért érdekelt nagyon a téma, mi is lehet az a Családügyi Világkongresszus.

Kongresszus1 2015 őszén rész vehettem a prágai ELFAC közgyűlésén, így kezdtem bekapcsolódni a családvédő „vérkeringésbe”. Örültem, hogy olyan emberekkel találkozhatok, akik a normális keresztény értékekért küzdenek, akiket nem járt át az a tömeges szemfényvesztés, amely a jelenlegi kor tulajdonsága. Prágában láttam, hogy a közös, nemzetközi fellépés nagyon lényeges, és hogy ezzel kormányszinten is el tudnak érni eredményeket a szervezetek.

Nagy örömömre megnyertem a pályázatot, és elindulhattam Salt Lake City-be, Utahba. Angol szakosként minden érdekelt, a kongresszus mellett az is, hogy egyáltalán milyen az a távoli Amerika, ahonnan – úgy láttam eddig –, hogy főleg a rossz szivárgott Európába. Meglepő volt, amikor 15 órás repülőút után beleláttunk a Utahi Sóstóváros életébe, mely nyüzsgött a fiatal többgyerekes családoktól. Persze az amerikai mosoly is ott ült mindenki arcán, de jólesett látni. Érthető volt a nagykiszerelésű árutömeg is, hisz ahol ennyi nagycsalád van, ott a 150 grammos vaj nyilván nem is jöhetett szóba, csak 1 kg-os kiszerelésűt lehetett kapni.

Kongresszus2A kongresszus már az első pillanattól nagy hatással volt a résztvevőkre. Minden náció megkapta a neki járó tiszteletet, amikor végigvonultak az 52 nemzet zászlóival, és amikor a nemzetközi gyermekkórus népviseletbe öltözve megnyitotta a rendezvényt. Hatalmas, 2500 fős tömeg fogadta őket meghatódva. Őszintén szólva a kongresszus címe alapján azt hittem, hogy ez családok találkozója lesz, melyet nemzetközi szintre emeltek. Örültem, hogy nem az volt, hiszen azért kár lett volna ekkora utat megtenni, családokkal itt is lehet találkozni, a KCSSZ-en belül. Ez a kongresszus arról szólt, hogy nagy életvédő, természetes családot és a keresztény értékeket védő szervezetek képviselői találkoztak nemzetközi szinten. Döbbenten vettünk tudomást azokról a folyamatokról, amelyekről beszámoltak a világ összes tájáról, akár az embriókon végzett kísérletekről, akár az abortusz szemfényvesztő propagálásáról, mely egyenesen a nő ellen irányul, vagy az egyneműek házasságáról és annak belátható hatásairól, a gyermekbántalmazásról, különböző kísérletezésekről (klónozás, három szülőtől származó embrió, ember és állat keresztezéséből származó embrió) stb. Néha az volt az érzésünk, hogy most van vége a keresztény világnak, és most fognak elvérezni a keresztény értékek. A szervezetek azonban beszá- moltak munkájukról és azokról az eredményekről, amelyeket küzdelmeik során el tudtak érni, akár az abortuszok számá- nak csökkentésében vagy a negatív folyamatok visszatartásá- ban. Igazán biztató volt látni, hogy ezek a tevékenységek kormányszinten el tudják érni a jót, a természetes család érté- keinek a védelmét. Az egyik előadót idézve: „A sárkányt le lehet győzni, és a tündérmese valósággá válik”. A tündérmese itt a férfi és nő egysége, annak örömei és gyümölcsei, a hit abban, hogy „boldogan élnek, míg meg nem halnak”.

Szinte minden előadó Istenre irányította a figyelmet, arra, hogy az Ő segítségével és Őérte lehet elérni eredményeket.

Nem gyűlölettel, hanem kitartó szeretettel, az elveink mellett való kiállással, minden szinten.

Ezt sugallták a híres meghívott előadók is, mint Piano Guys többgyermekes családapái, Nick Vujicic és többen mások, akiknek fontos az az értékrend, amelyet Isten ültetett szí- vünkbe. Nagy ereje volt ennek a kongresszusnak, ami nem tetszett a médiának, hiszen gyűlöletkeltőnek, homofóbnak titulálta az egybegyűlteket és nyilatkozataikat. Pedig tanúi voltunk annak, hogy a kongresszus a szeretet jegyében zajlott, és csupán Isten törvényeit tartotta szem előtt.

Mindenki hazavihette azt az információt, amivel többet tud tenni a természetes értékek megőrzéséért. A következő kongresszust Grúziában szervezik; hiszem azt, hogy minden egyes alkalommal többet tudnak majd elérni.

Persze az amerikai mosoly is hazakísért minket, meg az a hír is velünk jött, hogy sokan vagyunk, akiknek közös a célja, és hogy azt kitartó munkával el is fogjuk érni.

Kurmay Lívia