Életvédelmi kurzus Nagyszőlősön

96
1. Életvédelem az iskolákban

“Rajzoljunk egy pöttyöt a tenyerünkre, azután mindenki sorjában mondja el, hogy milyen színű a szeme.” – Így kezdte el bemutatni az olasz életvédő szervezet önkéntese azt a módszert, amelyet az iskolákban is használnak a gyerekeknél. Miután mindenki elvégezte a feladatot, az előadó elmondta, hogy amikor a magzat megfogan, olyan pici, mint az a pötty a tenyerünkön. Vajon akkor már ember a magzat? Bizony az! Nem csak egyszerűen ember, de még az is bele van kódolva, hogy milyen színű lesz a szeme. És nem csak a szeme színe, hanem a haja színe, a magassága, a körme formája, a temperamentuma… Ezután egy diavetítést néztünk meg, ahol bemutatták, hogy hányadik hónapban milyen szervek fejlődnek ki a magzatnál, mikor kezd dobogni a szíve, mikor látszik a neme, és hogyan fejlődik a 9. hónapig. Egy másik módszerhez kell egy osztálynyi gyerek és egy takaró. Először csak egy gyerek bújt a takaró alá, azután kettő, azután három. A gyerekek a magzat nagyságát jelképezték az anya méhében. Az előadó mindig elmondta, hogy most éppen hányadik hónapban van a pici baba és milyen szaporán ver a szíve. A végén már az összes gyerek a takaró alatt volt és legvégül “megszületett” – a gyerekek kibújtak a takaró alól.

Mindezt nagyon érdekes és játékos formában adták elő. Rájöttünk, hogy hasonló módszerekkel a mi iskoláinkban is lehetne ilyen jellegű előadásokat tartani.

Fiataloknak már részletesebben lehet mesélni a megtermékenyített petesejtről, illetve a magzat fejlődéséről. Ehhez is különböző diavetítéseket lehet használni.

2. Krízisterhes tanácsadás

Az előadók nagyon részletesen elmondták, hogyan zajlik náluk a krízisterhes tanácsadás.

A mozgalomnak rendelkeznie kell egy telefonszámmal, amely bármikor elérhető. Lennie kell egy személynek, aki fogadja a hívásokat. Ezt a személyt fel kell készíteni a krízisben lévő kismamákkal való beszélgetésekre. Sokszor a telefonbeszélgetések alatt dől el, hogy lesz-e személyes találkozás.

Amikor személyesen találkoznak egy nővel, akkor egy olyan helyiségben kell fogadni őt, amely biztosítja a nyugalmat, nem szabad, hogy bármi is zavaró, irritáló, figyelemfelkeltő legyen, nem szabad, hogy átjárószoba legyen. Az önkéntes teljes megértéssel, figyelmesen végighallgatja a nehézségekkel küszködő nőt. Ki kell deríteni a legfőbb okot, ami miatt nem akarja vagy nem tudja vállalni gyermekét. Meg kell ismerni családi körülményeit, esetleg meg lehet kérni, hogy legközelebb jöjjön el a szüleivel vagy a gyermek apjával.

Ami nagyon fontos: a kismamának kell meghoznia a döntést. Nem szabad rákényszeríteni semmilyen véleményt. Ha nem hívő, nem kell rögtön Istenről beszélni. Először is el kell mondani neki, hogy a magzat, aki a méhében van, most már milyen kifejlett, meg kell mutatni, hogy milyen méretű a gyermeke… Ezután beszélni lehet arról, hogy milyen lelki problémákkal küzdenek azok a nők, akiknek abortusza volt.

Nagyon fontos az első beszélgetés, mert akkor dől el, hogy visszajön-e a krízishelyzetben lévő kismama vagy sem. A beszélgetés végén el lehet kérni a telefonszámát, vagy a mozgalom számát kell megadni.

Olaszországban nagyon jól meg van szervezve ez a fajta tanácsadás. A mozgalom kapcsolatban van orvosokkal, karitatív szervezetekkel, civil szervezetekkel, jogászokkal, akikhez esetleg el kell kísérni a kismamát, mert azok tudnának rajta segíteni.

A kurzus egyik előadója elmondta, hogy 13 év alatt neki mindössze 1 (!) nőt nem sikerült lebeszélnie az abortuszról.

3. Az abortusz utáni szindróma

Egy abortuszon átesett nő előbb vagy utóbb megszenvedi a gyászt, amelyet nem is akart bevallani saját magának, mert akkor ellentmondásokba keveredne saját magával szemben. Ez volt a harmadik előadás legfőbb mondanivalója. Ezzel a témával kapcsolatban nagyon sok közvélemény-kutatást végeztek, így hát sok adatot tudtunk meg az előadóktól. Összefoglalva azt lehet elmondani, hogy különböző korú nőknél kevesebb a lelki eredetű probléma azoknál, akik megtartották a gyereket. Pl. az abortuszon átesett nők körében több az öngyilkosság, több a szorongásos betegségben szenvedő, több az alkoholista, több a drogos, több a depressziós.

Az olasz előadók után Popovicsné Palojtay Márta elmondta, hogy itt Kárpátalján nagy az igény az abortuszon átesett nők részére szervezett lelkigyakorlatra, mivel a nők 90 százalékának volt abortusza. Elmondta, hogy már több ilyen lelkigyakorlatot szerveztek. Azok, akik szomorúan és szégyenkezve érkeznek, mosollyal és gyógyultan mennek haza.

4. A természetes családtervezés

A negyedik előadás a természetes családtervezésről szólt. A szakértők elmondták, hogyan működik ez a módszer.

Elmondták, hogy miért jobb a természetes családtervezés a többi lehetőségnél: nincsenek mellékhatásai, az egyik legbiztonságosabb módszer, mindÉletvédelmi két fél odafigyelése szükséges és szükségessé teszi a felek közötti kommunikációt, nem kerül pénzbe, elősegíti az önismeretet.

Bár sokan ismertük már előtte is ezt a módszert, mégis jó volt újra meghallgatni a részleteket és esetleges kérdéseinket feltenni. Az is felmerült a résztvevőkben, hogy elérhetővé kellene tenni Kárpátalján a természetes családtervezésről szóló magyar könyveket, illetve ezt tanító magyar nyelvű képzést is kellene szervezni (ukránul vannak ilyen előadások).

Sok élménnyel és sok információval indultunk haza, bízva abban, hogy minden résztvevő a saját településén elültet egy kis “mustármagot”, amelyből nemsokára egy nagy “fa” lesz. Ezekből a “fákból” nagy erdő lesz majd, és 37 év múlva talán mi is elmondhatjuk majd, hogy mindössze egy nőt nem sikerült lebeszélnünk az abortuszról.

Bundáné Fehér Rita