Elkészült a ráti gyermekotthon harmadik lakóháza

64

2006. november 15-én nyílt meg a ráti Gondviselés Háza Gyermekotthon első háza, 2007. december 15-én pedig a második. A most elkészült harmadik lakóház ünnepélyes átadására december 11-én került sor. 11 órakor kezdődött az ünnepi szentmise a plébániatemplomban, melynek főcelebránsa Majnek Antal püspök volt. A szentmise elején Snep Román ráti plébániai kormányzó köszöntötte a jelenlévőket; a szentmisét a püspök atyával mutatta be Németh Sándor benei plébániai kormányzó is. Jelen voltak a gyermekotthon lakói, a ráti hívek, a falu református egyházközségének lelkésze és gondnoka, a falu polgármestere, a hollandiai és magyarországi barátok és segítők, valamint az egyházmegyei karitász képviselői is. A szentmisén a Felvidékről érkezett Borbély Katalin, a pozsonyi egyházi konzervatórium diákja látta el a kántori teendőket, szép énekével és orgonajátékával segítve a liturgiában való elmélyedést.

A szentmise után a jelenlevők átvonultak a templommal szemben található gyermekotthon udvarára. Majnek Antal püspök atya megáldotta az új lakóházat, melybe a következő kedden érkeztek meg a gyerekek. A püspök atya nagy örömét fejezte ki, hogy már a harmadik ház és a harmadik szülőpáros fogadja be az otthontalan gyermekeket. “Ennek, főleg most, karácsony előtt, nagy jelentősége van” – hangsúlyozta, – “hiszen Jézus is ezt mondta: ’aki befogad egy gyermeket az én nevemben, engem fogad be’. Őt nem fogadták be Betlehemben – ezért is milyen felemelő látni, hogy Ráton egyre több emberben ébred fel a vágy, a késztetés arra, hogy elhagyott gyermekeknek családot, otthont teremtsenek, szeretetet nyújtsanak.”

Az ünnepség a központi ellátóház nagytermében folytatódott. Biró Árpád és felesége, Mária köszöntötték a vendégeket. Mint Biró Mária elmondta: “Aki részt vett a múlt heti adventi lelkigyakorlatunkon, az emlékszik rá, ahogy Seregély érsek atya felhívta a figyelmünket arra, hogy bármit teszünk az életünk folyamán, azt úgy kell tennünk, hogy maga Jézus is szívesen vegye: ha főzünk, neki is jólessen, amit készítettünk; ha írunk, ő is szívesen olvassa az írásunkat; ha építünk, ő is szívesen lakjon abban az épületben. Pont ilyen igyekezettel készült ez a ház is. Isten kegyelme az, hogy voltak támogatók, akik anyagilag segítették a munkát, és voltak becsületes, szorgalmas munkások, akik minden túlzás nélkül szívvel-lélekkel építették a rájuk bízott házat.

Köszönet minden közreműködőnek mindenért.” Köszöntötték az új szülőpárost is, akik saját családjukat állították az Isten szolgálatába. “Ők négyen a családjukat adják a családtalan gyerekeknek, amitől többet senki nem adhat nekik” – hangzott el.

Szimkovics Tibor ráti református lelkész is szeretettel és örömmel köszöntötte az új épület elkészültét és a benne lakó család tagjait. Mint mondta, ezek a gyerekek nagyon szerencsések, hiszen családot kapnak karácsonyi ajándékul, s ennél szebb ajándékot nem is kaphatnának.

Majd Andrusz Tatjána polgármester is köszöntötte a jelenlévőket és megbecsülését fejezte ki a gyermekotthon munkatársainak. Ezt követően az évek óta az építkezésben segítő Világ Szolgái holland szervezet képviselői beszéltek arról, mit jelent nekik a gyermekotthon, melynek elkészülésében ők is folyamatosan részt vállalnak, s mit jelent nekik a barátsággá vált kapcsolat a gyermekekkel és az őket körülvevő közösséggel.

Végül a gyermekek rövid, de nagy tetszést arató műsora következett. Ezután a háziak agapén látták vendégül egybegyűlt barátaikat.

Befejezésül Biró Árpád szavait idézem, melyeket az ünnepség végén intézett a jelenlévőkhöz: “Karácsony közeledtével különös jelentősége van ennek a háznak és a befogadásnak. Betlehemben nem akadt olyan, aki a kis Jézusnak szállást adott volna – amennyire tudjuk, tegyük ezt jóvá, s így legyen mindannyiunknak boldogabb a karácsonya!”

Pápai Zsuzsanna