Emlékezzünk a nyárra…Ung-vidéki gyerekek hittantábora

58

Az idei nyár egyik felejthetetlen élménye maradt a gálocsi, homoki, koncházi, ráti, szürtei, téglási és ungvári hittanosok kerekhegyi táborozása július 20-24. között. A 27 résztvevő gyerek és a három felnőtt kísérő egyaránt jól érezte magát, valódi tábori hangulat uralkodott.

Megérkezés után nem sokkal közösen alkottuk meg a tábor életére vonatkozó szabályainkat. A társaság három csapatra oszlott, és naposságot vállaltunk a konyhai kisegítésben: feladatunk volt a terítés, tálalás, mosogatás. Eredményesen működött az őrangyalszolgálat is. Minden napot az esti tábortűzzel zártunk le. Az első tábortűznél a csapatoknak egy-egy jól ismert mese modern változatát kellett előadniuk.

A kedd reggelt tornával kezdtük. A délelőtti csoportfoglalkozás témája az volt, hogy mi legyen a csoportunk neve, hogyan szóljon az indulónk, és hogy elkészítsük a csapatunk címerét. Délután túrára indultunk, hogy megcsodálhassuk Kerekhegy és környéke szépségét. Azután pedig megismerkedtünk a méta nevű játékkal, ami nagy sikert aratott.

Az esti tábortűz rövidre sikerült, ugyanis az eső megtréfált bennünket. Az esti eső ellenére szerdán reggel gyönyörű, napos időre ébredtünk. Ezért Miska bácsi vezetésével elindultunk a Fekete-vízhez, hogy fürödjünk egyet. A keddi helyett ezen az estén mutattuk be a csapatokat a tábortűznél.

Csütörtök délelőtt rajzokban próbáltuk kifejezni, ki hogyan érzi magát és szerinte milyen a tábor hangulata. Mivel a méta nagy sikert aratott, délután ismét elmentünk játszani egyet. Aznap este a tábortűznél fény derült a nagy titokra, hogy ki kinek igyekezett a jótevője, védelmezője, vagyis őrangyala lenni. Péntek délelőtt kaptunk egy rövid órácskát arra, hogy elkészítsük a “táborszendvicset.” Mindenki mondott egy jó, egy rossz és még egy jó emléket a táborral kapcsolatban. Kiderült az is, ki mit tud saját településéről vagy más kárpátaljai településekről. S hogy mi maradt ki a felsorolásból? A sok vidám és szórakoztató játék, a csocsóverseny, a kézműves foglalkozás, az éneklés a tábortűznél, a finomabbnál finomabb ételek… Sok mindenre megtanított a tábori élet. Társakra, barátokra találni, az összetartásra, a csapatmunkában való egyenlő részvételre, a közösség tagjaként élni. Mi, táborozók kérjük, hogy legyen folytatás. Mindegy, hogy hol, hogyan, de együtt!

Stafira Bettina,

Koncháza