Ferenc pápa Fatimában

54
Pope Francis during his two day visit in Fatima, Leira, Portugal, 12 May 2017. Pope Francis is visiting Fatima on the 100th anniversary of the appearances of Mary. ANSA/OSSERVATORE ROMANO PRESS OFFICE ++ NO SALES, EDITORIAL USE ONLY ++

FERENC ÉS JÁCINTA SZENTTÉ AVATÁSA FATIMÁBAN
Ferenc pápa Fatimába érkezése első napján, május 12-én, pénteken a Jelenések kápolnájában imádkozott este 6 órakor, és egy aranyrózsával ajándékozta meg a Szent Szűz szobrát.

Péntek este, helyi idő szerint fél 10-kor kezdődött az imavirrasztás a Jelenések kápolnájánál, melynek során Ferenc pápa a teret és a környező utcákat is megtöltő 600 ezer zarándokkal együtt elimádkozta a rózsafüzért, miután megáldotta a zarándokok gyertyáit, és beszédet mondott. Saját gyertyáját a húsvéti gyertyáról lobbantotta lángra.

A rózsafüzér imádságot követően a Szentatya autóval visszatért szálláshelyére. A hívek a kegyhelyen maradtak, ahol Pietro Parolin bíboros, államtitkár szentmisét mutatott be számukra. Homíliájában hangsúlyozta: „Még ha töretlenül folytatódnak is a háborúk, tartsunk ki az imában, ami sohasem hiábavaló”.

Útjának második napján délelőtt 9 órakor a pápa fatimai szálláshelyének fogadótermében találkozott a portugál miniszterelnökkel, António Luís Santos da Costával, akivel magánmegbeszélést folytatott.

Május 13-án, szombaton délelőtt 10 órakor, a fatimai jelenések kerek százéves évfordulóján Ferenc pápa a Szent Rózsafüzérről elnevezett Miasszonyunk bazilika előtti téren szentmisét mutatott be, amely során szentté avatta Ferenc és Jácinta látnok gyermekeket. A portugál hatóságok jelentése szerint 500 ezer hívő vett részt a szertartáson. A szentmise végén a pápa külön köszöntötte a betegeket.

A szertartás után Ferenc pápa visszatért szálláshelyére, ahol együtt ebédelt a portugál püspöki konferencia tagjaival és a pápai kísérettel. Magyar idő szerint délután 4 óra után a Szentatya visszaindult a Monte Real-i légi bázisról a Vatikánba.

Forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

A három látnok közül Ferenc és Jácinta gyermekkorukban hunytak el 1919-ben és 1920-ban, II. János Pál pápa harmadik fatimai útján, 2000. május 13-án avatta őket boldoggá. Liturgikus ünnepük: február 20.

„A Szent Szűz anyai aggódással jött el ide, Fatimába, hogy kérje az embereket: »Ne bántsák többé Istent, a mi Urunkat, akit már annyi bántás ért.« Az anyai fájdalom késztette szóra; köpenye alá akarja gyűjteni gyermekeit. Ezért kéri a kis pásztoroktól: »Imádkozzatok, sokat imádkozzatok és ajánljatok föl áldozatokat a bűnösökért; oly sok lélek jut a pokolba, mert nincs, aki imádkozzon és áldozatot ajánljon föl értük.«” (Részlet II. János Pál pápának a boldoggá avatáson mondott homíliájából)

A harmadik látnok, Lúcia kármelita szerzetesnő lett. Lúcia nővér 2005. február 13-án hunyt el, kilencvenhét éves korában.

AZ EVANGÉLIUMRÓL TANÚSKODTAK ÉLETÜKKEL

Fatimában bekapcsolódtam a hűséges, szent nép imájába, mely száz év óta folyóként hömpölyög ott, hogy Mária anyai oltalmáért esedezzem az egész világ számára. Hálát adok az Úrnak, aki megadta, hogy elmehessek a Szűzanya lábához a remény és a béke zarándokaként. Szívből köszönetet mondok a püspököknek, a Leiria-Fatima-i püspöknek, a világi hatóságoknak, a köztársasági elnöknek, és mindazoknak, akik segítséget nyújtottak.

Kezdettől fogva – amikor a jelenések kápolnájában hosszasan időztem csendben, az összes zarándokok imádságos csendjétől kísérve – elmélyült, szemlélődő légkör alakult ki közöttünk, amelyben imádságokat végeztünk. Mindennek a középpontjában a feltámadt Úr volt, aki az igében és az Oltáriszentségben jelen volt népe körében. Jelen volt a sok beteg között, akik a fatimai liturgikus és lelkipásztori élet főszereplői, ahogyan minden Mária-kegyhelyen is.

Fatimában a Szűz a kis Ferenc, Jácinta és Lúcia ártatlan szívét és egyszerűségét választotta ki, azt akarta, hogy ők legyenek üzenetének letéteményesei. Ezek a kisgyermekek oly kiválóan fogadták ezt, hogy a jelenések hiteles tanúinak ismerték el őket, és a keresztény élet példaképévé váltak. Ferenc és Jácinta szentté avatásával az egész Egyház szeme elé akartam állítani Krisztussal való szoros kapcsolatukat és evangéliumi tanúságtételüket. Az ő életszentségük nem a jelenéseknek, hanem annak a hűségnek és buzgóságnak a következménye, amellyel arra a kiváltságra válaszoltak, hogy láthatták Szűz Máriát. Miután találkoztak a „szép hölggyel” – így nevezték –, gyakran imádkozták a rózsafüzért, vezekeltek, és áldozatokat hoztak, hogy elérjék a háború befejeződését és elnyerjék az isteni irgalmat a leginkább rászoruló lelkeknek.

Ma is nagy szükség van az imára és a vezeklésre, hogy kiesdjük a megtérés kegyelmét, annak a sok háborúnak a befejezését, amelyek ott vannak mindenütt a világon, és egyre csak terjednek, de azoknak a kisebb-nagyobb képtelen konfliktusoknak a végét is, amelyek eltorzítják az emberiség arcát.
Hagyjuk, hadd vezessen minket a Fatimából áradó világosság! Mária szeplőtelen szíve legyen mindig a mi menedékünk, vigaszunk és Krisztushoz vezető utunk!

* * *
Fatima Lourdes mellett a világ legnagyobb Mária-kegyhelye, évente milliók zarándokolnak ide. A Szűzanya jelenéseinek helyén 1918-ban kápolnát építettek. Ezt követően lelkigyakorlatos ház és kórház létesült a völgyben. A bazilika építését 1928-ban kezdték. A szentély előtti nagy teret 1951-ben alakították ki.