Húsvétvasárnap hajnalban

67

Húsvétvasárnap hajnalban asszonyok mennek Jézus sírjához, hogy a temetés napján elmaradt bebalzsamozást elvégezzék. Csak az üres sírt találják és az angyalokat, akik azt mondják nekik, hogy Jézus feltámadt; menjenek, és vigyék meg a hírt az apostoloknak. Az öröm és a félelem kettős érzésével indulnak el az asszonyok. Útközben a feltámadt Jézussal találkoznak, aki azonnal el akarja oszlatni félelmüket: “Ne féljetek!” – mondja nekik. Ezek után már nem csak az angyaltól hallottakat fogják elmondani az apostoloknak, hanem személyes élményüket is.

Amíg nem találkozunk a Feltámadottal, mi is bizonytalanok vagyunk, és bennünket is sokszor eltölt a félelem. A találkozás viszont növeli bennünk az örömöt, amelyet nem rejthetünk magunkba. Indulnunk kell, miként sietve indultak egykor az asszonyok, hogy továbbadjuk testvéreinknek a feltámadás örömhírét. Bizonyára sokan közülük téves dolgokat is hallottak a 2000 évvel ezelőtt Jézussal történtekről. Vigyük el nekik a feltámadás igaz hírét! Mondjuk el nekik személyes élményünket, azt, hogy találkoztunk az Úrral, és az ő számukra is lehetséges, hogy meglássák a feltámadt Krisztust, aki minden ember Megváltója és az örök élet szerzője.

Horváth István Sándor