Imaoldal

54
ima

Legyen áldott az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában új életre hívott Jézusnak a halálból az élő reményre való feltámadása által, hogy a menynyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok.

1 Pét. 1,3

 

Fehér fényben, fehér ruhában
Egy férfi jár előttem egyre,
Vezet, vezet, kezem kezében,
Föl a magányos nagy hegyekre.
Az emberarcok ködbe vesztek,
Ketten vagyunk a hegyeken.
Kézen fogva vezet a Mester,
S én követem.

Sík Sándor

Ó, Urunk, aki feltámadtál és élsz, te vagy az Egyház és az emberiség mindig új reménye, te vagy az ember és a történelem egyetlen és igaz reménye; te vagy „köztünk a dicsőség reménye” (Kol 1,27) már ebben az életben és a halálon túl. Benned és Veled el tudunk jutni az igazságra, értelme van a létünknek, lehetséges a közösség, gazdagsággá válhat a kü- lönbözőség. Az Ország hatalma már működik a történelemben és segíti az ember városának építését, a szeretet örök értéket ad az emberiség erőfeszítéseinek, a fájdalom üdvözí- tővé válhat, az élet le fogja győzni a halált, a teremtés részesedni fog Isten fiainak dicsőségében.

Szent II. János Pál pápa

Tegnap nem voltunk több,
mint húsból és vérből született emberek,
ma már lélekből született emberek vagyunk.
Tegnap csupán emberek gyermekei voltunk,
ma már Isten gyermekei vagyunk.
Tegnap még a mennyből kivetettek voltunk,
ma, aki a mennyben uralkodik, mennyei polgárokká tesz minket.
Tegnap a halál uralkodott a bűn miatt,
ma adjunk hálát annak, aki az Élet.
Korábban egy ember kitárta előttünk a halál kapuját,
ma Krisztus új életre kelt minket.
Tegnap elveszettek voltunk a halál miatt,
de ma az Élet legyőzte a halált.
Tegnap az engedetlenség miatt száműztek minket
a Paradicsomból,
ma újra beléphetünk oda!

Nisszai Szent Gergely

 

„Emeljétek fel fejeteket, ajtók,
Táruljatok, örök kapuk:
És a dicsőség Királya bevonul,”
hangzik felénk az Írás szava.

Halld meg te is ezt a felszólítást. Mit használ neked a kő- ből és fából épült templom, ha te magad nem vagy Istennek élő temploma? Mi hasznod belőle, ha hatalmas kapu vezet abba és hatalmas ajtószárnyak tárulnak ki, de lelked templomában nem nyílik meg a kapu, és nem vonul be rajta a dicső- ség Királya?

Romano Guardini

 

A világ sérült, megosztott, szenvedő. Súlyos reményvesztettség és nagy szegénység uralkodik benne. Telve van a halál, a megosztottság és a gyűlölet jeleivel. De a halál összes ilyen jele Jézus keresztjébe olvad, és a feltámadás által átalakul. Reményünk azt sugallja, hogy az emberiség fagyos telé- nek végén lassan elindul a szeretet áradása, hiszen ennek megélésére vagyunk hivatottak.

A szenvedés teléből Isten országába és az újjászületésbe lépünk át. Ahogyan a Lélek lassan átjárja szívünket, csillapítja keserűségünket és visszaadja reményünket, úgy máris megé- rezhetjük ezt az újjászületést. Észrevesszük a fényt, mely csak pici jele annak, aminek megélésére hivatottak leszünk az örök menyegző dicsőséges ragyogásában.

Most az élet ösvényein kell járnunk. Zarándokok vagyunk, akik az Ország és az ígéret földje felé igyekszünk testvéreinkkel együtt, a saját és az emberiség sebeit hordozva. De reménnyel és bizalommal telve tudjuk mondani: „jöjj, jöjj el, Úr Jézus!” És Ő felel: „Igen, jövök. Jövök érted, te szeretetre szomjazó ember. Ne félj szeretni!”

Jaen Vanier. Ne félj! c. könyvéből

 

Hatalmunk van arra,
hogy Istennel már most
a Paradicsomban legyünk,
hogy boldogok legyünk vele
akár ebben a pillanatban is,
ha úgy szeretünk, ahogy ő,
ha úgy segítünk, ahogy ő,
ha úgy adunk, ahogy ő,
ha úgy szolgálunk, ahogy ő.

Kalkuttai Boldog Teréz