Imaoldal

55

“Ő, a gazdag, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok.”

(2 Kor 8,9)

“Vissza kell térnünk az evangéliumhoz! Ha nem az evangéliumból élünk, nem él bennünk Jézus. Vissza kell térnünk a szegénységhez, a keresztény egyszerűséghez.”

(Charles de Foucauld)

Az erények üdvözlése (részlet)

Üdvözlégy, Bölcsesség Királyné,
tartson meg téged az Úr nővéreddel, a szent tiszta
egyszerűséggel egyetemben.
Szent Szegénység Úrnő, tartson meg téged az Úr
nővéreddel, a szent alázatossággal egyetemben.
Szent Szeretet Úrnő, tartson meg téged az Úr
nővéreddel, a szent engedelmességgel egyetemben…
A szent Bölcsesség megszégyeníti a
sátánt és minden gonoszságát.
A szent, tiszta egyszerűség megszégyeníti
e világ minden bölcsességét
és a test bölcsességét.
A szent szegénység megszégyeníti
a világ minden kapzsiságát, fukarságát és aggályait.
A szent alázatosság megszégyeníti
a gőgöt, és a világban élő embereket
s általában mindent, ami a világban van.
A szent szeretet megszégyenít
minden ördögi és testi kísértést,
úgyszintén minden testi félelmet.
A szent engedelmesség meg fékez
minden testi és érzékies vágyat.
Az engedelmes ember meg fegyelmezett testét
kész alárendelni a lélek szolgálatának,
alávetni testvére akaratának
és a világ minden emberének.

       /Assisi Szent Ferenc imádságaiból/

“Mindenható, szentséges, fölséges és hatalmas
Isten, minden jó, legfőbb jó, egészen jó, aki egyedül
vagy jó, Neked áldozunk minden dicséretet, minden
dicsőséget, minden kegyelmet, minden tiszteletet,
minden áldást és minden jót. Úgy legyen, úgy
legyen. Ámen.”

     /Assisi Szent Ferenc/

Ha a falak, melyeken
évszázadok szeretete
és tisztelete csüggött,
valóban le akarnának omolni,
akkor majd feltűnik
a koldus alakja
az éjszaka mély sötétjében
a romok között,
sértetlenül és csupán
a kegyelem oltalmában
át fog lépni a pusztuláson,
s keblén hordozza mindazt,
amire az emberiségnek
a pusztulás túlpartján
szüksége van:
az Úr és művei iránti
engedelmességet,
az önmagát mindennek
tökéletesen alávető alázatot,
amely legyőzi a világot,
a minden vádaskodástól mentes
szeretetet,
a tökéletes szegénység
szabadságát,
a szentség sokatmondó tüzét és
a Krisztusban megdicsőült világ
egész nagyszerűségét.

/Reinhold Schneider/

“Olykor azt gondoljuk, a szegénység: éhesnek, mezítelennek és hontalannak lenni. Mégis a legnagyobb szegénység nem kívántnak, nem szeretettnek lenni és tudni, hogy senki sem törődik veled. El kell kezdenünk gyógyítani ezt a szegénységet a saját otthonainkban. Azt gondolom, hogy a mai világ fejtetőre van állítva, és sok a szenvedés azért, mert oly kevés a szeretet az otthonokban és a családi életben. A szeretet az otthonainkban kezdődik; a szeretet az otthonokban lakik… Úgy tűnik, manapság mindenki szörnyű sietségben van, türelmetlenül a minél nagyobb siker, fejlődés, gazdagság és más hasonlók elérésében, a gyermekeknek pedig szüleik idejéből oly kevés jut. Nincs időnk a gyermekeinkre, nincs időnk egymásra, nincs időnk élvezni egymás jelenlétét. Így a családokban kezdődik a világ békéjének felbomlása. …Ne várjatok vezetőkre; tegyétek meg magatok, ember az embernek.”

/Kalkuttai Boldog Teréz anya/