Isten gyermekeit neveljük

Isten ajándéka a gyermek. Minél értékesebb egy ajándék, annál nagyobb felelősséget hordozunk azzal, hogy a miénk. Legértékesebb kincseink a házastársunk mellett a gyermekeink, ezért semmiért sem tartozunk nagyobb felelősséggel, mint értük. Ugyanakkor az öröm, mely ezzel a felelősséggel jár, nem hasonlítható semmihez.

Isten minden embert a gyermekének tekint – valahogy így kellene néznünk nekünk is minden emberre -, azonban sajátosan szoros kötelékkel fűzött össze bennünket a gyerekeinkkel. Bármi, amit teszünk, minden, amit mondunk, minden hangsúlyunk, tekintetünk, arckifejezésünk hatással van az ő mostani és későbbi életükre. Az első életévek meghatároznak szinte mindent – állítják a szakemberek. Sokszor eszembe jut, hogy minden hibával, bűnnel, amit a gyerekeinkkel szemben elkövetünk, megakadályozzuk, hogy Isten szép terve majd megvalósulhasson bennük.

Világos ugyanakkor, hogy tökéletes nevelésre csak egyvalaki volt képes – az, aki Jézust kapta ajándékba. Szükséges volt, hogy Mária bűntelen legyen, hogy bűneivel meg ne akadályozza Isten tervének teljes kibontakozását Fiában. Talán ezért is kapott mentességet az áteredő bűntől, ami – azt hiszem – magában foglalja azt is, hogy a nemzedékek óta öröklődő nevelési hibák, rossz minták nem vertek benne gyökeret.

Mi nagyon sok olyan terhet hozunk magunkkal, már a saját gyermekkorunkból, ami sajnos befolyásolja, hogyan nevelünk. Köztudott, hogy bár szinte mindenki elhatározza, hogy bizonyos dolgokat másképpen csinál majd, mint a szülei, mégis újra és újra azon kapja magát, hogy bizonyos helyzetekben mégiscsak hasonlóképpen reagál. Egy-egy rossz beidegződés, viselkedésminta ezért aztán nemzedékek során át öröklődik -talán ez a lélektani magyarázata az ószövetségi átoknak, ami a bűnös ember leszármazottait is sújtja.

Elég elkeserítő lehet önmagában, hogy mekkora hatással van egy-egy bűnünk, hibánk a gyerekeinkre. Találunk azonban vigaszt is. Isten nagyobb nálunk, és a mi görbe sorainkra is tud egyenesen írni. Jó példa erre a szentek élete. Szent Ritát például, aki apácának készült, szülei hozzáerőltették egy durva, szeretetlen férfihoz. A szülőknek ezt az alapjában véve minden bizonnyal helytelen tettét Isten mégis felhasználta a jóra, és Rita így elvezette az üdvösségre férjét, élete pedig számtalan asszonynak szolgált megerősítésül és például.

Az ószövetségi szentírásban Isten azt is megígéri, hogy hetedíziglen megáldja az igaz embert, de csak a harmadik s negyedik nemzedékig kéri számon az utódokon az apák vétkét (Szám 14., 18. Igaz, más helyeken szerepel a hetedízigleni büntetés is).

Abban bízhatunk tehát, hogy ha mi a képességeink szerint mindent megteszünk, hogy Isten akarata szerint, a lehető legjobban neveljük fel gyerekeinket, akkor Ő kiegészíti a mi hiányosságainkat az Ő kegyelmével.

Most, karácsony táján próbáljuk még inkább megélni a Szent Család „modelljét”, olyan meleg fészket teremtve gyerekeinknek, mint Mária és József Jézusnak, amiből Ő azzá nőhetett, akivé lett.

Popovicsné Palojtay Márta