Jacques Maritain – A HIT ÚTJAI

79

I. A hit csodái

Csupán filozófus vagyok – és semmiképpen sem azon teológusok egyike, akiket a kartéziánus Minerva ironikusan „szuperembereknek” nevezett. Hogy a hit nagyszerűségéről mondhassak valamit, átadnám a szót annak, aki minden filozófusnál és teológusnál magasabbra helyeztetett, magának Szent Pálnak.
A Zsidókhoz írt levélben (11.1-39) mely, ha nem is ő fogalmazta meg közvetlenül, hűségesen közvetíti számunkra tanítását és gondolatait – Szent Pál így beszél a hitről:
„A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk…
Ábrahám hittel áldozta fel Izsákot, amikor az Isten próbára tette…
Izsák hittel, szemét a jövőre irányítva áldotta meg Jákobot és Ézsaut…
Hitükben rejtegették az újszülött Mózest szülei három hónapig…
Hittel távozott Egyiptomból, és nem ijedt meg a király haragjától…
Hittel keltek át a Vörös-tengeren, úgy, mint a szárazföldön…
A hit erejéből omlottak le Jerikó falai…”
Isten hősei és a próféták „a hit erejével országokat győztek le, igazságot osztottak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok torkát tömték be, lángoló tüzet oltottak el, megmenekültek a kard élétől…, általuk asszonyok visszakapták föltámasztott halottaikat…”
Jó lenne, ha hasonló csodák sorozatát vázolhatnánk föl napjainkban is. Vajon mi hitben megfogyatkozott emberek lennénk? Vajon korunk a hit számára a szorongásnak és a megtisztító éjszakának a kora lenne? Hénokra és Illésre várakozva köztünk oly ritkán történnek csodák és jelek! Úgy tűnik, hogy a várakozás közben a folyamatos tanúságtétel érdekében magának Isten országának kellene fáradságot nem kímélve lángbetűkkel írni planétánkra a figyelmetlen halandók számára szóló üzenetet.
folytatjuk
Fordította és a szerkesztőség rendelkezésére bocsátotta: Dabócai Mária, Körömről