Két mese

35

Mit csinálsz egész nap?
Johannes Kuhn nyomán

Egy magányban élő hegyi remetéről szól ez az ősi történet. Egyszer a hozzá zarándokló látogatók közül valaki megkérdezte tőle:

– Nem unod magad egész nap egyedül? Mivel töltöd napjaidat? Mondd el nekünk, mit csinálsz egész nap?

– Barátaim, bizony igen elfoglalt ember vagyok. Nem is gondolnátok, mi mindenre kell ügyelnem szünet nélkül, majdhogynem álmomban is. Először is van egy sólymom, amit meg kell zaboláznom. Aztán van két karvalymadaram, amire vigyáznom kell. Van két nyulam, amelyeket meg kell fékeznem, nehogy világgá fussanak, s van egy kígyóm, amit zárva kell tartanom. Van továbbá egy szamaram, amelyet gondoznom kell, és van egy oroszlánom; ezt sem hanyagolhatom el.

– Hát ez valóban sok munkát ad! – bólogattak a látogatók. – De mutasd meg nekünk, hol vannak ezek az állatok. Egyet sem látunk közülük.

– Dehogynem! – ellenkezett a remete, – hiszen mindegyikteknek vannak ilyen állatai. Figyeljetek csak! A két sólyom a két szemem, amelyek gyakran elkalandoznak. Féken kell tartanom mindkettőt, ami igen nehéz feladat. A két karvaly a két kezem – folytatta a hegyi ember -, mindent meg akarnak kaparintani. S ha valami már “karmaim” közt van, még többet szeretnék, ahogyan ti is. Állandóan figyelnem kell, nehogy többet akarjanak, mint amit szabad. Van két nyulam, ezek a lábaim. Állandóan futni, menni akarnak. Én meg ebbe a kunyhóba, ketrecbe zártam őket. Sok gond van velük.

– És a kígyó hol van? – kíváncsiskodtak a jövevények.

– A kígyó az én nyelvem. Úgy meg tudja marni a másik embert, mint az igazi mérges kígyó. Nem engedhetem szabadjára, mert azt tartja a régi mondás: A fogak ugyan harmincketten vannak, mégis tehetetlenek az egy nyelv ellen. Van továbbá egy szamaram: ez a testem. Milyen engedetlen állat az ember teste! Hol fáradt, hol beteg, hol nehéz neki a teher, hol nincs kedve semmihez. Táplálni, gondozni kell, és főleg megnevelni, mint a rossz gyereket. Az oroszlán az állatok királya, mondják. Az én oroszlánom a szívem, Œ végzi a legtöbb munkát, a legtöbb feladatot vállalja magára. Nagyon kell vigyáznom rá… Mindegyik állat hasznomra, javamra van, ha én kormányzom őket. Bizonyára megértitek, hogy egész napomat kitölti ez a munka.

Az emberek csodálkoztak a remete bölcsességén és bólogattak beszédére.

– Így van ez, tudjuk magunkról.

Aztán bölcsességben gazdagodva hazamentek.

A legokosabb fiú

Valaha, nagyon régen, volt egy ember, és annak három fia, akiket nagyon szeretett. Nem született gazdagnak, de okossággal és kemény munkával sikerült szép összeget megtakarítania és termékeny földbirtokot vásárolnia. Amikor megöregedett, azon kezdett gondolkodni, hogyan ossza el fiai között, amije van. Egy napon, amikor már nagyon öreg és beteg volt, elhatározta, hogy próbát tesz, hogy rájöjjön, melyik fia a legokosabb.

Odahívta hát betegágyához a három fiút. Mindegyiküknek adott öt krajcárt és megkérte őket, vegyenek valamit, ami megtölti üres és kopár szobáját.

Mindhárom fiú átvette az öt krajcárt és elment, hogy teljesítse apja kívánságát.

A legidősebb fiú azt gondolta, ez könnyű munka lesz. Elment a vásárba és vett egy köteg szalmát, azaz az első dolgot, ami a szeme elé került.

A második fiú viszont pár percig gondolkodott. Miután bejárta az egész vásárt és keresgélt minden boltban, gyönyörű tollakat vett. A legkisebb fiú sokáig fontolgatta a kérdést:

– Mi az, ami csak öt krajcárba kerül és betölthet egy szobát? – kérdezte magától. Csak sok töprengés után talált valamit, ami megfelelt céljának. Elment egy mellékutcába, egy eldugott kis boltba, és az öt krajcárért vett egy gyertyát és egy doboz gyufát. Hazatérve nagyon örült, és azt kérdezte magától, vajon mit vettek a testvérei.

Másnap a három fiú összegyűlt az apa szobájában. Mindegyik elhozta ajándékát, azt a tárgyat, amelynek be kellett töltenie a szobát. Elsőként a legidősebb fiú szórta szét szalmáját a padlón, de az sajnos csak egy kis sarkot töltött meg. A második fiú megmutatta tollait; nagyon szépek voltak, de alig töltöttek meg két sarkot.

Ekkor a legkisebb fiú odaállt a szoba közepére; a többiek kíváncsian néztek rá, és azt kérdezték maguktól:

– Vajon mit vásárolhatott?

A fiú a gyufával meggyújtotta a gyertyát, a gyertyaláng fénye pedig szétáradt a szobában és betöltötte azt. Mindenki elmosolyodott. Az idős apa nagyon örült legkisebb fia ajándékának. Neki adta minden földjét és pénzét, mert megértette, hogy az a fiú elég okos ahhoz, hogy jól használja fel, és majd gondoskodjon testvéreiről is.